III. FEJEZET

A LÉGIERŐ RENDELTETÉSE ÉS FELADATRENDSZERE




1. A légierő rendeltetése

A légierő rendeltetésével összefüggésben szükséges megjegyezni, hogy ezt a fogalmat számos helyen meg lehet találni. Figyelmesen tanulmányozva ezeket a meghatározásokat azonnal láthatjuk, hogy nincs közöttük két egyforma. Mindegyik magán hordoz sajátos vonásokat, attól függően, hogy mikor és ki alkotta meg a fogalmat. További következtetés lehet az is, hogy jó néhány esetben úgy született meg a fogalom, hogy az előző verziót kicsit átalakították, aktualizálták. Természetesen ez még nem lenne baj, de ezzel az átalakítással pontosan a lényeg veszett el, vagyis az, hogy kifejezze a légierő (illetve annak a haderőnemnek, amit eddig sokféleképpen neveztek) valódi szerepét, reális célkitűzéseit.

A rendeltetés-fogalom variációkban a különbségek mellett közös elemek is vannak. Szinte kivétel nélkül valamennyiben megjelenik a légtér-ellenőrzés, a légvédelem, a fontos objektumok oltalmazása, a szárazföldi csapatok támogatása, mint rendeltetés. Ezeket a közös elemeket célszerű beilleszteni az új rendeltetés-fogalomba is.

Tekintsünk át néhány korábbi rendeltetés vagy rendeltetésre utaló meghatározást:

-     „A légvédelmi és repülő haderőnem rendeltetése: a Magyar Köztársaság légterének védelme, kiemelt fontosságú gazdasági, közigazgatási központjainak, közlekedési csomópontjainak, a szárazföldi haderőnem csapatai fő csoportosításának oltalmazása az ellenség légitámadásaival szemben, valamint légi támogatási, légi felderítési és légi biztosítási feladatok végrehajtása.”

-     „Az ország szuverenitásának, légi határai sérthetetlenségének fegyveres védelme egy kívülről jövő, levegőből végrehajtott fegyveres agresszió esetén.”

-     „A légierő rendeltetése: önállóan és más haderőnemekkel együttműködve különböző hadászati, hadműveleti és harcászati feladatok megoldása.”

-     „A repülő és légvédelmi csapatok rendeltetése: a légvédelem alapvető feladatainak megvalósítása és a haditevékenységek támogatása, légi biztosítása.”

Az idézetek alapján megállapítható, hogy azok csak részben fejezik ki helyesen a légierő rendeltetését. A rendeltetés ugyanis nem bizonyos feladatok (pl. hadászati, hadműveleti, harcászati, vagy a légvédelem alapvető feladatai) végrehajtását jelenti, hanem fordítva igaz: a rendeltetésből adódnak a feladatok. A rendeltetés nem más, mint az a cél, amelyre valami (a légierő) létesült, amelyre valamit (a légierőt) fel kell használni, amire valamilyen törekvésünk irányul.
Így a "rendeltetés" szó ebben az esetben azt a gondolati tartalmat hordozza, illetve idézi fel a tudatunkban, ami megfelel a szó jelentésének: a cél, amire a légierőt létrehozták. Ezzel kialakult a rendeltetés, mint szó és annak jelentése közötti összhang. Tehát, ha meg akarjuk fogalmazni a légierő rendeltetését, a következő kérdésre kell válaszolni: milyen cél vagy célok elérése érdekében hozzuk létre a haderőnemet, illetve alkalmazzuk annak erőit?

A válasz megfogalmazásához tekintsük át azokat a szerepköröket, amelyeket a légierőnek el kell látnia:

-     meg kell valósítania a légtérellenőrzést, légtérvédelmet;

-     oltalmaznia kell a fontos objektumokat és a szárazföldi csapatokat;

-     támogatnia kell a saját csapatok tevékenységét.

Segítséget nyújthat a légierő rendeltetésének megfogalmazásához, ha felidézzük azokat a tevékenységeket, amelyeket a légierő a rendelkezésére álló erőforrások alkalmazásával az országot fenyegető katonai veszélyeztetés elhárítása során végrehajt:

-     biztosítja a légtér szuverenitását;

-     megakadályozza a különböző objektumokra a levegőből mérendő csapásokat;

-     támogatja a saját csapatok tevékenységét;

-     részt vesz a terrorizmus, a szervezett bűnözés, az illegális fegyver-, kábítószer- és hasadóanyag-kereskedelem elleni küzdelemben;

-     részt vesz polgári védelmi feladatokban.

Figyelembe véve az előbb leírtakat, illetve a fegyveres erők rendeltetésénél ismertetett elemeket, a légierő rendeltetése: a Magyar Köztársaság (szövetséges országok) légtér szuverenitásának, légi felségjogának biztosítása, a lakosság, az anyagi javak, az ország működőképessége szempontjából fontos objektumok, valamint a haderő oltalmazása az ellenség légi csapásaitól és a haditevékenységek támogatása.

A légtér szuverenitásának biztosítása azt jelenti, hogy a légierő a rendelkezésre álló erőivel és eszközeivel érvényesíti a Magyar Köztársaság (szövetséges országok) légterének saját célokra történő kizárólagos, korlátlan, külső kényszertől, befolyástól mentes felhasználását. A légierőnek pontosan az előbb említett külső kényszert, illetve befolyást kell elhárítania.

A légi felségjog biztosítása szoros kapcsolatban van a légtér szuverenitással, ugyanis amíg ez utóbbi a légtér (vagyis az ország felségterülete egy részének) korlátozás nélküli, kizárólagos használatát jelenti, addig a felségjog kötelezettséget is jelent, mivel a nemzetközi jog vonatkozó előírásainak betartatását is garantálni kell. A légierőnek ebben kiemelt szerepe van. Elegendő utalni az Air Policing, légi rendészeti, légtér-ellenőrzési feladatokra.

A fontos objektumok és a szárazföldi csapatokmegóvása az ellenség légi csapásai hatásától oltalmazási, illetve légvédelmi jellegű tevékenységek végrehajtását jelenti. A légierő rendelkezésére álló erőforrások jellege, összetétele és nagysága elsődlegesen ezen cél elérését szolgálja (teszi lehetővé).

A haditevékenységek támogatása képezi a légierő számára azt a másik fontos célkitűzést, aminek elérésére az erőfeszítése irányul. Tény, hogy a légierő jelenlegi helyzetéből adódóan kevésbé képes az ebből adódó követelményeket teljesíteni, azonban ez nem jelentheti az ilyen jellegű alkalmazás elhagyását.

A légierő rendeltetésének ismeretében, illetve a NATO-elvek figyelembevételével lehetővé válik a légierő feladatrendszerének kialakítása.


2. A légierő feladatrendszere

Az előző pontban meghatároztuk a légierő rendeltetését, vagyis azt a célt, aminek eléréséért a légierőt létrehozták, illetve erőit alkalmazzák. A kitűzött cél elérése érdekében feladatokat, műveleteket, más kifejezéssel „kötelességszerűen elvégzendő dolgokat” kell végrehajtani.

A légierő feladatrendszerének kialakításához célszerű figyelembe venni a NATO-ajánlásokat, illetve más országoknak a légierő alkalmazásáról vallott elveit. Ezek alapján a légierő valamennyi művelete alapvetően négy nagy csoportba osztható be. Ezek a következők:

-     légi szembenállási hadműveletek(Counter-Air Operations)

ˇ         támadó légi szembenállás (Offensive  Counter- Air, OCA)

§          légtér megtisztítás (fighter sweep)

§          kísérés (fighter escort)

§          csapásmérés repülőtérre (airfield attack)

§          csapásmérés a rakétákra és földi kiszolgáló berendezésekre (attacks against missiles)

§          ellenséges légvédelem elnyomása (Suppression of Enemy Air Defences, SEAD)

ˇ         védelmi légi szembenállás (Defensive Counter-Air, DCA)

§          aktív légvédelem (Active Air Defence)

§          passzív légvédelem (Passive Air Defence)

-     stratégiai légi hadműveletek (Strategic Air Operations)

-     felszíni erő elleni hadműveletek (Anti-Surface Force Operations)

ˇ         szárazföldi erő elleni hadműveletek (Land-Air Operations)

§          légi lefogás (Air Interdiction, AI)

§          közvetlen légi támogatás (Close Air Support, CAS)

ˇ         haditengerészeti erő elleni légi hadműveletek (Maritime-Air Operations)

§          felszíni egységek elleni hadviselés (Anti-Surface-Unit Warfare, ASUW)

§          tengeralattjáró elleni hadviselés (Anti-Submarine Warfare, ASW)

§          légi szembenállás (Maritime Anti-Air Warfare, AAW)

§          légi őrjárat (Maritime Patrol Aircraft, MPA)

-     támogató légi hadműveletek

ˇ         megfigyelés (Surveillance)

ˇ         felderítés (Reconnaissance)

ˇ         eletronikai hadviselés (Electronic Warfare, EW)

§          elektronikai támogató rendszabályok (Electronic Support Measures, ESM)

§          elektronikai védelmi rendszabályok (Electronic Protective Measures, EPM)

§          elektronikai ellenrendszabályok (Electronic Counter Measures, ECM)

ˇ         légi szállítás (Airlift)

§          hadászati (Strategic)

§          hadszíntéri (Theatre)

ˇ         légi utántöltés (Air-to-Air Refuelling, AAR)

ˇ         különleges légi hadműveletek (Special Air Operations, SAO)

ˇ         korai előrejelzés, riasztás és irányítás (Airborne Early Warning and Control, AEW&C)

ˇ         kutatás, mentés (Search and Rescue, SAR)

ˇ         harci kutatás, mentés (Combat Search and Rescue, CSAR)

Figyelembe véve a légierő jelenlegi lehetőségeit és helyzetét, az ország fegyveres védelmében betöltött helyét és szerepét, megállapíthatjuk, hogy a NATO-doktrínában megjelölt szerepkörök közül nem mindegyik képezheti a haderőnem feladatát. A légierő számára csak olyan feladatokat lehet meghatározni, amelyek egyfelől összhangban vannak a haderőnem rendeltetésével és a különböző dokumentumokban rögzítettekkel, másfelől amely feladatok végrehajtására a haderőnem csapatai képesek, vagyis rendelkeznek az ahhoz szükséges erőforrásokkal.

A nyugati országok légierői feladatrendszerének tanulmányozása és a NATO-ajánlások figyelembevételével kialakítható az a feladatrendszer, amelyik az előbbiekkel analóg módon épül fel, és az egyes feladatok tartalma is hasonló. Természetesen nem lehet azokkal teljesen azonos, mert a magyar légierő feladatrendszerének tükröznie kell a Magyar Köztársaságnak a biztonságról és a honvédelemről alkotott nézeteit, az ország lehetőségeit és adottságait, a katonai fenyegetettség jellegét és mértékét, valamint a fegyveres védelemben betöltött helyét, szerepét, és nem utolsó sorban a lehetőségeit.

Az így kialakított feladatrendszer egyrészt követi a NATO-ajánlásokat, az ott elfogadott szerepköröket és azok struktúráját, másrészt magába foglalja a légierő rendeltetéséből adódó feladatokat. Fontos szempont az is, hogy ez a feladatrendszer tükrözi a légierővel szemben támasztott saját, valamint szövetségi eljárásokat.

-     Harc az ellenség légi hadviselési erői és eszközei ellen

Ennek célja, hogy:

ˇ         megőrizze az ország légterének szuverenitását, biztosítsa annak integritását;

ˇ         oltalmazza a hadipotenciál szempontjából fontos gazdasági, közigazgatási központokat, közlekedési csomópontokat;

ˇ         oltalmazza a szárazföldi csapatokat;

ˇ         kivívja és megtartsa a légi uralmat vagy légi fölényt.

A cél elérése érdekében:

ˇ         rendszabályokat kell foganatosítania az ország légterét megsértő légi járművekkel szemben (légi rendészet: légi helyzet feltárása, valós idejű légihelyzet-információ biztosítása, készültségi erők alkalmazása);

ˇ         pusztítania kell az ellenség légi hadviselési eszközeit a levegőben;

ˇ         pusztítania kell az ellenség légi hadviselési eszközeit a földön;

ˇ         az ellenség légi hadviselési eszközeit el kell térítenie szándékuktól, csökkenteni kell csapásaik hatékonyságát;

ˇ         elektronikai lefogással meg kell nehezítenie az ellenség légi hadviselési eszközeinek tevékenységét.

Tartalmi elemei:

ˇ         légi rendészet;

ˇ         az ellenség légi hadviselési eszközeinek pusztítása a levegőben;

ˇ         az ellenség légi hadviselési eszközeinek pusztítása a földön;

ˇ         az ellenség légi hadviselési eszközei szándékuktól való eltérítése, csapásaik hatékonyságának csökkentése;

ˇ         elektronikai lefogás.

Ez a feladat tehát tartalmazza azokat a tevékenységeket, amelyek egyrészt a légtér szuverenitás biztosítására, másrészt az ellenség légi hadviselési eszközei pusztítására, szándékuktól való eltérítésre irányulnak. Fontos annak kihangsúlyozása, hogy a feladat tartalmi elemei között megjelenik az ellenség repülőtereinek, vezetési eszközeinek és repülőgépeinek földön történő pusztítása.

A feladat az „légi szembenállási hadműveletek”, illetve ezen belül a „támadó és védelmi légi szembenállási hadműveletek” NATO tevékenységi formával azonosítható. Bár az általunk használt és a NATO-terminológia nem teljesen azonos, de tartalmukat tekintve mindkét tevékenység azonos elemeket tartalmaz.

Különösen fontos ennek a feladatnak az elemzése azért is, mert a „védelmi légi szembenállás hadművelet” alapvetően a mi - pontosabban a légierő által végrehajtott - légvédelmi hadművelettel azonos.

-     Harc az ellenség földi erői és eszközei ellen

Ennek célja, hogy elősegítse a szárazföldi hadműveletek sikerét.

A cél elérése érdekében:

ˇ         el kell szigetelni a harcmezőt;

ˇ         közvetlenül támogatni kell a szárazföldi csapatokat.

Tartalmi elemei:

ˇ         harcmező elszigetelése;

ˇ         szárazföldi erők közvetlen támogatása;

ˇ         légi felderítés.

Ez a feladat megfelel a NATO-ban alkalmazott „felszíni erő elleni hadműveletek” eljárásnak. Ezen belül a „légi lefogás” és a „közvetlen légi támogatás” feladattípusok feleltethetők meg a légierőnél alkalmazott „harcmező elszigetelése” és a „szárazföldi erők közvetlen támogatása” feladatoknak. Ezeket a feladatokat harcászati mélységben a harcászati repülők hajthatják végre, míg a harcérintkezés terepszakaszának közelében a harcászati repülők mellett a harci helikopterek is bevonhatók ilyen jellegű tevékenységek végrehajtásába. A „légi felderítés” ebben az esetben a szárazföldi erők tevékenységének elősegítése érdekében történik.

A Magyar Köztársaság katonaföldrajzi helyzetéből adódóan a haditengerészeti erő elleni hadműveletekkel nem kell számolni.

Helyzetünkből adódóan a „stratégiai légi hadműveletek” sem jelennek meg a légierő feladatai között.

-     Légi felderítés, rádiólokációs légtér-ellenőrzés

Ennek célja, hogy:

ˇ         biztosítsa az ország légiriasztásához, az ellenség légi hadviselési eszközei elleni harc megvívásához szükséges légihelyzet-információt;

ˇ         biztosítsa a hadműveletek előkészítéséhez és végrehajtásához szükséges légi felderítési információt.

A cél elérése érdekében:

ˇ         meg kell szervezni a légi és rádiólokációs felderítést;

ˇ         ki kell alakítani a felderítési adatok, valamint a rádiólokációs információ feldolgozását és továbbítását végrehajtó rendszert;

ˇ         meg kell szervezni a harcmező és nem hadműveleti területek megfigyelését.

Tartalmi elemei:

ˇ         légi és rádiólokációs felderítés;

ˇ         felderítési adatok továbbítása;

ˇ         harcmező és nem hadműveleti területek megfigyelése.

A légi felderítés, rádiólokációs légtér-ellenőrzés feladat a NATO-nál alkalmazott „Támogató légi hadműveleteken” belül a „Felderítés és megfigyelés” feladattípusnak feleltethető meg. A két feladat tartalma között azonban van néhány eltérés.

A NATO-elvek szerint a „Felderítés, megfigyelés” harcászati légi felderítésre és megfigyelésre osztható fel. A harcászati légi felderítés célja, hogy időben biztosítson információt a terepről, az időjárásról, az ellenséges erők összetételéről, elhelyezkedéséről, tevékenységéről, mozgásáról és az elektronikai eszközök kisugárzásáról. Ha a harcászati légi felderítést a szárazföldi erők közvetlen támogatása érdekében hajtják végre, akkor az a támadó légi támogatás egyik elemét képezi.

A „megfigyelés” felszíni, felszín alatti térségek, a légtér, bizonyos események és dolgok folyamatos figyelemmel kísérését jelenti.

Mindkét esetben különböző érzékelő eszközök alkalmazására kerül sor.

A légierő esetében a légi felderítés - a rendelkezésre álló erőforrások összetétele miatt - elsősorban az elektronikus (rádiólokációs) eszközök alkalmazásával történik és az a légtérben folyó események feltárására irányul. Természetesen a harcászati repülők - és bizonyos mértékben a harci helikopterek is - tevékenységük végrehajtása során végezhetnek légi felderítést. Szükség esetén ezek az erők és eszközök kijelölhetők légi felderítés és megfigyelés (harcmező légi megfigyelés, nem hadműveleti terület légi ellenőrzése) végrehajtására.

Bizonyos eltérés van a légtér-ellenőrzés értelmezésében is.

A légierő esetében a rádiólokációs légtér-ellenőrzés azt jelenti, hogy elektronikus eszközök (rádiólokátorok) alkalmazásával megállapítjuk a légtérben lezajló eseményeket és az erről szóló információt továbbítjuk a rendszabályokat foganatosító szervezetekhez.

A légtér-ellenőrzés NATO-elvek szerint lehet ún. pozitív, illetve eljárásos légtér-ellenőrzés.

A pozitív légtér-ellenőrzés az elektronikus eszközökkel folytatott felderítést, célazonosítást, követést és repülőgép irányítást jelenti. Ez megfelel a mi rádiólokációs légtér-ellenőrzési tevékenységünknek.

Az eljárásos légtér-ellenőrzés olyan módszereket jelent, amelyek alapján a légteret felosztják a felhasználók között kiterjedés, idő és az alkalmazott fegyverek figyelembevételével.

A légtér-ellenőrzésnek a NATO-elvek szerint lehetnek fokozatai, amelyek az ellenség által megvalósított teljes légtér-ellenőrzéstől a NATO erők által kivívott kedvező légi helyzetig, légi fölényig vagy légi uralomig terjedhet. Méret szerint lehet egy meghatározott körzet feletti helyi ellenőrzéstől a teljes hadműveleti terület feletti légtérre kiterjedő. Időben pedig az ideiglenestől a hosszabb ideig megvalósított légtér-ellenőrzésig terjedhet.

Látható, hogy a légierő esetében a légtér-ellenőrzés folyamatként, megvalósítandó feladatként értelmezhető. A NATO-felfogás szerint pedig a harctevékenység hatékonysága növelése a cél, amelyet a légtér biztonságos, rugalmas és hatékony felhasználása elősegítésével szándékoznak elérni.

-     Légi szállítás

Ennek célja, hogy:

ˇ         biztosítsa a csapatok légi mozgékonyságát;

ˇ         járuljon hozzá az anyagi-technikai biztosítás mobilitásához.

Tartalmi elemei:

ˇ         csapatok kiszállítása a kijelölt körzetekbe;

ˇ         csapatok légi úton történő átcsoportosítása;

ˇ         anyagi-technikai eszközök eljuttatása a kijelölt körzetekbe;

ˇ         sebesültek, betegek légi úton történő hátraszállítása;

ˇ         utánpótlás eljuttatása a bekerített csapatokhoz.

A légi szállítás fontos szerepet játszik a csapatok mobilitásának növelésében. A szállító repülőgépek és helikopterek segítségével rövid idő alatt nagy távolságra lehet eljuttatni a csapatokat, a felszerelést. A sebesültek, betegek hátraszállítását és a veszélyeztetett körzetek gyors kiürítését is lehetővé teszik a különböző légi szállítóeszközök.

A gyorsreagálású erők, egyebek között a légi mozgékonyságú csapatok alkalmazása elképzelhetetlen a légi szállítás nélkül.

Ezek mellett meg kell említeni a polgári védelmi feladatokkal, valamint a humanitárius segítségnyújtással összefüggő légi szállításokat, amelyek békében, veszélyhelyzetben és a fegyveres konfliktus során egyaránt végrehajthatók. A katasztrófasújtott körzetekből a lakosság, a sérültek és az anyagi javak kimentése vagy az ilyen körzetekbe élelmiszer, gyógyszer, ruhanemű, illetve a megpróbáltatások enyhítését szolgáló dolgok eljuttatása sok esetben csak légi úton lehetséges.

A légierő csekély légi szállítási kapacitással rendelkezik, ezért nagyon fontos az, hogy ezeket az eszközöket a valóban fontos feladatok végrehajtására alkalmazzuk.

A NATO-elvek szerint a „légi szállítás” a „támogató légi hadműveletek” részét képezi.

-     Támogató légi műveletek

Ennek célja, hogy repülőeszközök alkalmazásával megteremtse a szükséges feltételeket a más repülők és katonai erők harctevékenységének megvívásához.

Tartalmi elemei:

ˇ         elektronikai harc;

§          az ellenség elektronikai eszközeinek zavarása;

§          az ellenség földi telepítésű légvédelmi erőinek és eszközeinek elektronikai lefogása;

§          elektronikai védelem;

ˇ         bajbajutott repülőgép-személyzet kutatása, mentése;

ˇ         speciális feladatok;

ˇ         saját repülőerők oltalmazása.

Szükséges ennél a feladatnál megjegyezni, hogy a tartalmi elemek között szerepel az elektronikai harc, azonban a légierő nem rendelkezik elektronikai harc erőkkel és eszközökkel. Ezért csak az elektronikai harc (NATO terminológia szerint elektronikai hadviselés) passzív rendszabályai (elektronikai védelem) foganatosításával van lehetősége az ellenség elektronikai tevékenysége hatásának csökkentésére.

A „támogató légi hadműveletek” közül a légierő objektív helyzetéből adódóan hiányzik a korai előrejelzés, riasztás és irányítás”, valamint a „légi utántöltés” feladat.

A feladatrendszer előbb ismertetett öt elemén belül található konkrét feladatok megfelelnek a légierő rendeltetésénél megjelölt három célkitűzés (légtér szuverenitás, légi felségjog biztosítása; a lakosság és fontos objektumok oltalmazása; a haditevékenységek támogatása) valamelyike elérésének. Emellett megfeleltethetők az alap- és kiegészítő, a békében, válsághelyzetben vagy a fegyveres konfliktus során végrehajtandó feladatoknak. Vagyis a vizsgálat szempontja alapján a feladatok lehetnek egyrészt alap- vagy kiegészítő, másrészt békében, válsághelyzetben és fegyveres konfliktus során végrehajtandó feladatok.

Egy feladat több csoportba is beilleszthető. Például a légi szállítás jelentheti a csapatok és felszerelések adott körzetbe történő eljuttatását, de jelentheti a lakosság kimentését a katasztrófasújtotta területről. Az első esetben alapfeladat végrehajtásáról beszélhetünk, az utóbbi kiegészítő tevékenységnek tekinthető. De légi szállítási feladatokat végre lehet hajtani békeidőszakban, válságkezelés és fegyveres konfliktus során is.

A légi felderítés történhet a szárazföldi csapatok érdekében: ekkor az alapfeladatokhoz sorolhatjuk; de végrehajtható a katasztrófát szenvedett körzetekben kialakult helyzet megállapítására: ebben az esetben kiegészítő feladatnak tekinthetjük. Ugyanakkor légi felderítést lehet (szükség esetén kell) végezni békében, válsághelyzetben és fegyveres konfliktus során is. Természetesen ezekben az esetekben a légi felderítés tárgyát képező „objektumok” egymástól eltérőek lehetnek.

Más feladatok csupán egy-egy csoportba illeszthetők. Például az ellenség légiereje erőinek és eszközeinek pusztítása a földön egyfelől alapfeladat, másfelől a fegyveres konfliktus során végrehajtandó feladatok közé sorolható.

Összegezve az eddigieket megállapítható, hogy a feladatok előbbiek szerinti csoportosításának elsődlegesen ismeretelméleti szempontból van jelentősége. Ugyankkor a feladat attól függően kerülhet egyik vagy másik csoportba, hogy milyen időszakban, illetve milyen célok elérése érdekében hajtják végre.

Abból a tényből kiindulva, hogy Európában jelentős mértékben csökkent a globális méretű konfliktus kirobbanásának valószínűsége, illetve, hogy a Magyar Köztársaság katonai doktrínája védelmi jellegű, át kell értékelni a fegyveres erők és a légierő feladatrendszerét. Az értékelést abból a szempontból célszerű elvégezni, hogy a légierő által végrehajtandó feladatok milyen célok elérésére irányulnak. Ebből az aspektusból a légierő számára a béketeremtés, békefenntartás, a válságkezelés és a légvédelem megvalósítása érdekében végrehajtandó feladatok lehetnek a meghatározóak.

A következőkben tekintsük át a béketámogató műveletekre vonatkozó alapvető NATO nézeteket.

A Magyar Köztársaság NATO tagsága szükségessé teszi a szervezet ez irányú tevékenységének megismerését. Szükséges ez azért is, mert a Magyar Köztársaság eddigi eredményes részvétele ilyen jellegű feladatok, gyakorlatok végrehajtásában lehetővé teszi (sőt talán meg is követeli) a további szerepvállalást a béketámogató műveletekben.

A NATO 1992-ben kinyilvánította, majd 1994-ben megerősítette azt a szándékát, hogy hozzájáruljon az ENSZ, EBESZ és a Nyugat-európai Unió cselekvőképessége javításához. A Partnerség a Békéért program elindításával a NATO-n kívüli országok is részt vehetnek ilyen jellegű műveletekben.

A NATO nézetek szerint a béketámogató műveletek célja az adott körülmények között stabil, biztonságos állapot elérése vagy a konfliktussal együtt járó megpróbáltatások enyhítése. A NATO-részvétel a béketámogató műveletben lehet közvetett vagy közvetlen.

3.1. A béketámogató műveletekben való közvetett részvétel

A támogatás összehangolása

A szövetség azon képessége és lehetősége, hogy a különböző tervező testületek és szervezetek összehangolhatják a polgári és katonai tevékenységeket és tanácsokat adhat a feladatok megoldásához.

A kiválasztott szövetségi források alkalmazása

Azt jelenti, hogy a béketámogató szervezet lehetőségei növelésére konkrét NATO-erőforrások vehetők igénybe.

A szankciók ellenőrzése

A szembenálló felekre nyomásgyakorlás az ellenségeskedés megszüntetése vagy szintjének csökkentése céljából. A szankciók ellenőrzése haditengerészeti-, légierő- és szárazföldi eszközökkel történhet. A haditengerészet és a légierő lehetőségei ezen a téren lényegesen jobbak, mert pl. nem szükséges az adott ország beleegyezése az ilyen jellegű megfigyelés folytatásához. A szankciók ellenőrzésében részt vevő NATO-erők nagyságuktól függetlenül a szövetséget képviselik, struktúrájukat a NATO-követelményeknek megfelelően kell kialakítani.

3.2. Közvetlen NATO béketámogató műveletek

Konfliktus megelőzés

Ennek célja, hogy megakadályozza a viták fegyveres konfliktusokká válását és eszkalálódását, továbbterjedését.

Béketeremtés

Elsősorban diplomáciai tevékenységet jelent, amely a konfliktus békés rendezésének megteremtésére irányul.

Békefenntartás

Az ellenségeskedések megszüntetése, enyhítése egy semleges harmadik fél katonai és polgári erőket alkalmazó tevékenységével. Célja a béke helyreállítása és fenntartása.

Békeérvényesítés

A béke katonai eszközökkel történő helyreállítása.

Békeépítés

Konfliktus utáni tevékenység, amelynek célja a politikai rendezés megszilárdítása az újabb konfliktus elkerülése érdekében.

Humanitárius műveletek

A béketámogató műveletekben a légierő repülőcsapatai fontos szerepet tölthetnek be. A szövetség légiriasztó és ellenőrző repülőgépei, légi vezetési pontjai megfigyelhetik a légi (tengeri) helyzetet, információt továbbíthatnak a műveleteket vezető törzsekhez. Emellett a repülők a következő feladatokat is elvégezhetik: felderítés, kutatás-mentés, légi szállítás, egészségügyi kiürítés, szükség esetén közvetlen légi támogatás.

3.3. A magyar légierő részvétele a béketámogató műveletekben

Az eddigiek alapján látható, hogy a béketámogató műveletekben a légierő fontos szerepet játszik. A magyar légierő repülőerői jelenlegi helyzetüket figyelembe véve csak korlátozott mértékben képesek ilyen jellegű feladatok végrehajtásában részt venni, azonban lehetőségeinknek megfelelően hozzá kell járulnunk az európai kollektív biztonság megteremtéséhez. Ezért a légierő:

-     kijelölt és felkészített erői részt vesznek a Partnerség a Békéért keretein belül megtartandó gyakorlatokon;

-     biztosítja a béketámogató műveletekben részvevő NATO repülőerők számára a Magyar Köztársaság légterének igénybevételét;

-     repülőteret, infrastruktúrát, logisztikai szolgáltatást biztosít a béketámogató műveletekben részt-vevő repülőerők számára;

-     szükség esetén a meghatározott nagyságú repülőerővel részt vesz a béketámogató műveletekben.

A légierő a béketámogató műveletekben az alábbi feladatok végrehajtásával vehet részt:

-     légi rendészet;

-     légi- és rádiólokációs felderítés;

-     felderítési adatok továbbítása;

-     megfigyelés;

-     légi szállítás;

-     bajbajutott repülőgép-személyzet kutatása, mentése.




4. Nem háborús katonai műveletek (Military Operations Other Than War, MOOTW)

A nem háborús katonai műveletek (továbbiakban: MOOTW) célja, hogy megteremtsék a békét és megelőzzék a háborút. Ezeket a katonai műveletek elsősorban politikai célok érdekében, politikai megfontolások alapján hajtják végre, miközben ezek katonai jellege másodlagos szempont. NATO értelmezés szerint lényeges követelmény, hogy a katonai műveletben részt vevőknek pontosan meg kell érteniük a művelet politikai célját és az esetleg nem megfelelő katonai akciók lehetséges következményeit. Az MOOTW a következő feladatok végrehajtásával segíti elő a kitűzött politikai célok megvalósulását:

-     Elrettentés (visszatartás): Ezzel a potenciális agresszor számára kockázatossá teszik akciója kimenetelét. A lehetséges kudarc és következmények feltárásával terve meggondolására készteti az agresszort.

-     Időben történő megjelenés: Ez demonstrálja az MOOTW –t végrehajtó szövetségesek elkötelezettségét és alátámasztja szavahihetőségét. Ennek eredményeként növelhető az adott térség biztonsága.

-     Reagálás a konfliktusra: Ez azon képességek folyamatos fenntartását jelenti, amelyek lehetővé teszik a megfelelő katonai művelet kiválasztását egy lehetséges vagy egy tényleges konfliktusra adandó gyors válasz érdekében.

4.1. Az MOOTW elvei

Az MOOTW a katonai és a különböző támogató műveletek széles sorát tartalmazza a kitűzött célok elérése érdekében. A célok közé sorolható a nemzeti célkitűzések támogatása, a háborútól való visszatartás, a béke támogatása, a nemzeti befolyás fenntartása és a polgári hatalom támogatása. Ezeket a célokat a katonai erők MOOTW-ben történő alkalmazásával teljesítik.

Bár a háború elveit elsősorban a nagyméretű fegyveres tevékenységek törvényszerűségeit fejezik ki, alkalmazhatjuk az MOOTW esetében is. Ugyanakkor az MOOTW jellege és a politikai szempontok elsődlegessége megköveteli, hogy azokat kiegészítsük, illetve megerősítsük néhány speciális elemmel. Ezek a következők:

-     Célkitűzés kiválasztása és megtartása. Bármilyen katonai művelet (így az MOOTW) eredményes végrehajtásához nélkülözhetetlen a művelet által teljesítendő célkitűzés egyértelmű, pontos és világos meghatározása. A teljesíthető, reális célkitűzéseket csak a művelet végrehajtásának körülményeiben bekövetkezett lényeges változás esetén célszerű módosítani.

-     Erőfeszítések egysége. Ez az elv a közös műveletben részt vevő erők tevékenységének összehangolását jelenti az egységesen értelmezett, közös feladatok hatékony teljesítése érdekében.

-     Biztonság. Ez az ellenféllel szemben meglévő politikai, katonai és az információs téren létrehozott előny megtartását jelenti. Ez lehetővé teszi a műveletben részt vevő erők megóvását a különböző hatásoktól, és ennek eredményeképpen maximális mértékben ki lehet használni azok lehetőségeit.

-     Józanság. A kialakult helyzetnek legjobban megfelelő katonai erők és eszközök körültekintő, alaposan megfontolt alkalmazását jelenti ez az elv.

-     Kitartás. Ez azt jelenti, hogy a kitűzött hosszú távú (stratégiai) célok elérése érdekében a katonai erőt fel kell készíteni elhúzódó tevékenység folytatására.

-     Legitimitás. Az MOOTW-ben részt vevő erők tevékenységét az arra jogosult (illetékes) szerveknek jóvá kell hagynia és ha az lehetséges, a helyi kormány egyetértését, legitimációját is bírnia kell.

4.2. Az MOOTW tevékenységi körei

4.2.1. Békében.

MOOTW jellegű tevékenység végrehajtható békében is. Ekkor a katonai erőket és eszközöket politikai célkitűzések teljesítése érdekében alkalmazzák. Az ilyen irányú tevékenységek a következők:

-     közigazgatásnak;

-     humanitárius segítségnyújtás;

-     fegyverzetellenőrzés;

-     békeépítés.

4.2.2. Konfliktus esetén.

Abban az esetben, ha a konfliktus rendezésére irányuló diplomáciai erőfeszítések nem tudják megakadályozni a kialakult helyzet rosszabbodását, az ellenséges helyzet kialakulását, szükségessé válik a katonai erő alkalmazása, illetve a katonai erő alkalmazásával való fenyegetés. Ennek érdekében egyértelműen és határozottan demonstrálni kell a Szövetség képességét és szándékát. Ez az eljárás nagy kockázattal jár és az elrettentés (visszatartás) sikertelensége esetén az erőket egy vagy több, egymástól eltérő sajátossággal bíró tevékenység végrehajtására kényszeríti. Ezek a tevékenységek a következők:

-     terrorizmus elleni harc;

-     erődemonstráció, váratlan támadás, csapásmérés;

-     fegyveres beavatkozás;

-     büntető szankció;

-     harctevékenységgel nem összefüggő kiürítés;

-     béketámogatás

ˇ         béke kikényszerítés (Tevékenység folytatása a béke helyreállítása érdekében. az egymással hadat viselő felek ellen, akik nem járultak hozzá a beavatkozáshoz, illetve akik elkezdték a harci cselekményeket.)

ˇ         békemegőrzés (Tevékenység folytatása a hadviselő feleknek a béke elérése és megtartása érdekében tett erőfeszítései támogatása céljából. Ezzel elősegíthető a biztonság megszilárdítása és a normalizált életkörülmények fenntartása a lehetséges vagy tényleges konfliktus körzetében.)

4.3. A légierő szerepe az MOOTW támogatásában

A légierő rendelkezik mindazon képességekkel, amelyek lehetővé teszik, hogy az MOOTW támogatása során, a kialakult helyzet függvényében, tevékenységét fokozatosan szélesítse. Napjainkban a légierő a válságkezelésben ugyanolyan fontos szerepet játszik, mint a háborúban. A légierő rugalmassága lényeges előnyöket jelent abban az esetben, amikor a politikai, kormányzati elkötelezettség mértéke, időtartama és népszerűsége megbízhatatlan. A légierő alkalmazása széles tevékenységi kört ölel fel: a kiegyensúlyozott nemzetközi kapcsolatok előmozdításától az elrettentésen át a kényszerítő erő vagy megtorló, büntető intézkedések alkalmazásáig. Ugyanakkor a műveletek biztonsága és egysége megteremtése érdekében folyamatosan figyelemmel kell kísérni a veszélyhelyzet alakulását. Különösen fontos ez abban az esetben, amikor polgári vagy nem harci katonai repülőgépek is részt vesznek az MOOTW támogatásában.

-     Hadműveleti kockázat: A légierőnek az MOOTW-ben betöltött szerepét és speciális feladatait, a hadművelettel szemben támasztott követelményeket és a végrehajtás feltételeit a kialakult helyzet fogja meghatározni. Ugyanakkor a rendszabályok és óvintézkedése a konfliktus szintjétől függnek, különös tekintettel a kockázat mértékétől. Általánosságban a kockázat három szintjét különböztethetjük meg: alacsony, közepes és magas kockázati szint. A konfliktus intenzitása térben és időben széles határok között változhat. Ennek pedig tükröződnie kell mind az alkalmazási szabályok kialakításában, mind a feladatok kiválasztásában és irányításában.

-     Alacsony kockázat:Ekkor a törvényes rend a meghatározó és a szervezett ellenállás nem valószínű és a légi hadművelet kockázata kicsi. Néhány biztonsági intézkedést be kell vezetni a megszokott légi szállítási feladatok végrehajtása során. Ennek ellenére a mind a polgári, mind pedig a katonai légi tevékenység folytatása korlátozás nélkül lehetséges, de valószínű, hogy a légiszállítás és a légi logisztikai támogatás aránya, illetve az ilyen jellegű tevékenység aránya megnő.

-     Közepes kockázat: A törvényes rendben változás következik be és a fegyveres ellenállás is valószínű. A kockázat olyan mértékű, hogy a polgári légi tevékenységet felfüggesztik, és a katonai légi szállítást is korlátozzák. Szükségessé válik a vadászrepülőgépek és csapásmérő repülőgépek jelenléte az elrettentő és megtorló akciók szükség szerinti végrehajtása érdekében.

-     Magas kockázat: Ez nyílt fegyveres konfliktus, ami magába foglalja a jól szervezett és felszerelt erők tevékenységét. A légi tevékenységet korlátozzák, a légtér ellenőrzést és légi felderítést fokozzák, elősegítve ezzel a légierő alkalmazását. Szükségessé válhat jelentős mértékű kutató-mentő tevékenység és helyreállítási művelet is.

-     Elrettentés: A légierő jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy a vitázó, szembenálló felekben kétségek merüljenek fel saját céljaik katonai erővel történő megvalósítását illetően. A légierő jelenléte elcsüggeszti, elkedvetleníti a konfliktusba keveredett feleket, és meggondolásra készteti őket. Ahhoz, hogy a légierő ez irányú tevékenysége hatékony legyen, ezzel együtt kell járnia annak a meggyőző, határozott politikai akaratnyilvánításnak, hogy szükség esetén a légierő közbelép, és megfelelő katonai erő alkalmazásával képes bármilyen ellenállást semlegesíteni.

Világossá kell tenni, hogy bármilyen akció megfelelő válaszlépést von maga után és annak következménye súlyos lesz az agresszor számára. A légierő által megjeleníthető katonai erő közelsége, vagy valós jelenléte, gyors alkalmazhatósága kétségbe vonja a szemben álló felek katonai tevékenységétől várt bármilyen sikerét, előnyét.

Abban az esetben, ha az elrettentés, visszatartás nem jár sikerrel, a légierő elsődleges támadó feladata a vitázó felek katonai potenciáljának csökkentése. Ennek érdekében csapásokat mérnek a fegyverraktárakra, páncélozott eszközökre és a nehéztüzérség állásaira. A légierőnek megvan az a képessége a támadás végrehajtása érdekében, hogy szabadon átrepülhet az egységek tevékenységi zónáin, és a szárazföldi erők lőtávolságán kívül azonnal kiválik a harcból.

A támadó légi hadműveletnek egyetlen céljának kell lenni: a „bűnöző” tudomására kell hozni, hogy akaratát, szándékát katonai erővel nem tudja teljesíteni. Ez az elterjedt nézet, felfogás a parancsnokoktól világos, egyértelmű döntést követel, ugyanakkor azt is jelenti, hogy néhány katonai elvet át kell dolgozni. Például a katonai akcióval végrehajtott megelőző figyelmeztetés csökkenti a meglepetést és csökkenti a következő támadás sikerét, ugyanakkor növeli a saját csapatokat fenyegető veszélyt. A büntető akcióval a meglepetés úgy is elérhető, hogy korábban a nagy nyilvánosság előtt támadásra kijelölt sok, egymástól nagy távolságra elhelyezkedő célpont közül egyetlenre mérnek csapást. A támadás után felderítést kell végrehajtani abból a célból, hogy egyrészt megállapítsák, a rombolás megkövetelt mértékét sikerült-e elérni, másrészt a rombolás mértékének pontos megállapításával cáfolni bármelyik félnek a járulékos veszteségre vonatkozó, azt eltúlzó vádjait. Egy fontos alapelvet minden körülmények között be kell tartani, ha légi támadásokat hajtanak végre, azoknak nagy fontosságú, jelentős célpontok ellen kell irányulniuk, és olyan erővel kell azokat végrehajtani, amely mindenkétséget kizáróan emlékezteti a szembenálló feleket a katonai szembenállás folytatásának várható követelményeire.

4.4. A légierő feladatai az MOOTW-ben

4.4.1. Megfigyelés, felderítés:

A légierő számára a légtérfelügyelet, a felderítés, valamint a megfigyelés végrehajtására a lehetőségek egész sora áll rendelkezésre. A vizuális megfigyelés, a fényképezés, az elektro-optikai eszközök, radareszközök és a levegő-mintavételi eszközök teszik a légierőt képessé az előbb felsorolt feladatok végrehajtására. A konfliktusok lehetséges okaiként a természeti kincsek fölötti rendelkezés, új források megszerzése, a környezetszennyezés és a határok megváltoztatására tett lépések jelölhetők meg. A légierő ezekről pontosan, azonnal és folyamatosan képes információt szerezni, továbbítani. A megfigyelés különböző szintjeinek és módszereinek alkalmazása elengedhetetlenül szükséges a bizalom kiépítéséhez, megteremtéséhez, és ez szükségessé teszi a nyílt és a titkos megfigyelés közötti megfelelő egyensúly kialakítását. Ezek kimutathatják a konfliktus tényleges vagy lehetséges résztvevői magatartásában tapasztalható változásokat, amelyek konfliktushoz vagy a konfliktus kiszélesedéséhez vezethetnek. Ezek mellett arra is lehetőség nyílik, hogy feltárja a konfliktusból eredő, a Szövetséges Erőket fenyegető veszélyek fajtáját, mértékét. Ebben a műveletben a pilóta nélküli felderítő-eszközöknek (Unmanned Aerial Vehicles, továbbiakban UAVs) jelentős szerepük lehet, mivel ezeket kevésbé lehet észlelni, és így tevékenységük rejtett maradhat, következésképpen alkalmazásuknak politikai következménye kicsi. Ugyanakkor az UAVs által nyújtott részletes információ kiegészítheti a más forrásból származó információkat.

A felderítés megalapozott, pontos információval megerősíti a Szövetséges Erők biztonságérzetét, hihetőségét. Egyben a romló helyzetben lehetővé teszi a parancsnokok számára, hogy a szükséges politikai befolyás elérése érdekében kiválasszák a megfelelően sebezhető célpontok elleni kényszerítő intézkedését. A felderítés másik fontos eredménye, hogy a járulékos hátrányok valószínűségét minimálisra csökkenti.

Békekikényszerítés során, ahol a konfliktusban résztvevők nem járulnak hozzá (nem egyeznek bele) a művelet végrehajtásába, a Szövetséges Erők ellen irányuló felderítéssel, félrevezetéssel és különböző, a tevékenységüket álcázó eljárásokkal lehet számolni. A légi felderítésnek kulcsszerepe van a válságkezelés folyamatosságának biztosításában oly módon, hogy lehetőséget ad a hallgatólagos és a nyílt, határozott, világos elrettentés közötti választásra.

4.4.2. Légtérellenőrzés:

A konfliktuskörzet feletti légtér ellenőrzése fontos feltétel más légi és földi műveletek biztonságos és hatékony végrehajtásához. A légtérellenőrzés magába foglalja a tiltott repülési zónák kijelölését, a légi rendészetet (Air policing) és harci őrjáratozást. A légtérellenőrzés feladatai jelentős mértékben változhatnak, azonban a következő négy feladat lehet a legvalószínűbb:

-     a Szövetséges (és ha lehetséges, a helyi vagy semleges) harci és támogató repülőgépek védelme a légi vagy felszíni fegyverek elleni támadástól;

-     a légtér folyamatos megfigyelése a légtérben folyó tevékenységek osztályozása és a rendszabályok megszegőivel szembeni fellépés érdekében;

-     a repülési tilalom részleges vagy teljes megsértése esetén a szabálysértő repülőgép földre kényszerítése vagy megsemmisítése;

-     védelem a helyi légierő és rakéta csapatok megtorló támadásaival szemben.

4.4.3. Légi szállítási műveletek:

A repülőgépekkel és helikopterekkel végrehajtott légi szállítási műveletek meghatározó elemét képezik az MOOTW-nek, és egyben jelentős mértékben felkeltik a média figyelmét. A légi szállítás lehetővé teszi nagyszámú Szövetséges csapat és jelentős mennyiségű felszerelés eljuttatását a konfliktuskörzetbe. Emellett a légi szállítás egy olyan művelet, amelyik hozzájárulhat a reménység és a bizalom kiépítéséhez, megtartásához. A légi szállításnak fontos szerepe van a konfliktuskezelésben részt vevők, így a vitázó felek képviselőinek, a közvetítők, megfigyelők, segélyszervezetek tagjainak vagy a média szállításában. De ugyancsak fontos lehet a légi szállítás az egészségügyi, műszaki és más szakértők vagy „felhatalmazottak” eljuttatása a segélyre, támogatásra szoruló különleges körzetekbe. Szükséges azonban megjegyezni, hogy a légi szállítást végrehajtó szállító repülőgépek és szállító helikopterek eléggé sebezhetőek, ezért biztonságos tevékenységükhöz szükséges feltételeket meg kell teremteni.

A légi szállítási műveletek fajtái a következők:

-     tervezett légi szállítás, ami magába foglalja a segélyek, személyzet és más eszközök előre elkészített ütemterv szerinti mozgatását;

-     légi logisztikai támogatás, ami az emberek (személyzet), anyagok és felszerelések elosztását, pótlását és szervezett kijuttatását jelenti;

-     légideszant művelet, melynek során eljuttatják a harcoló csapatokat és logisztikai szervezeteiket a feladat végrehajtására kijelölt körzetbe;

-     légi egészségügyi és nem harci kiürítés.

4.4.4. Felszíni csapásmérés:

Az MOOTW során, más eljárásokkal együtt, támadó erőket is alkalmazni kell. Erre akkor kerül sor, ha megfelelően demonstrálni szükséges valamilyen szándékot, meg kell büntetni a megállapodások megszegőit vagy támogatni kell a saját csapatokat a hadviselő felek csapásainak visszaverésében. Ez a művelet a legbonyolultabb hadműveleti, jogi és egyeztetési problémákat veti fel. Két szempont, illetve tényező nagyon alapos mérlegelést, megfontolást igényel. Az egyik az elérni kívánt fizikai hatások, különösen a járulékos veszteségek, a másik a szemben álló fél, a saját és semleges csapatok, valamint a megfigyelők lehetséges reakciói. Valamennyi esetben az arányosság elve a legfontosabb szempont; az alkalmazott erőnek arányosnak kell lennie a szabályszegés mértékével. Ez azzal a kényszerrel jár, hogy a célpontot félreérthetetlenül meg kell határozni és ahol ez szükséges, határozottan kiválasztani és megjelölni.

4.4.5. Az ellenség légvédelmének elnyomása (Suppression of Enemy Air Defences, SEAD):

A SEAD nagyon fontos az MOOTW légi támogatása sikeres végrehajtásához, mert az ellenség földi telepítésű légvédelme (Ground-based Air Defence, GBAD) a legnagyobb fenyegetést jelenti az abban részt vevő repülőkre. Ezért, amikor a repülők harcban állnak a GBAD-el,  megelőző, megtorló vagy büntető akciót nem valószínű, hogy végrehajtanak. A SEAD megvalósításának van egy másik formája is, amikor az elektronikai hadviselés megfelelő eljárását, az elektronikai ellen rendszabályokat (Electronic Counter Meassures, ECM) alkalmazzák.

4.5. Az alkalmazás szabályai (Rules of Engagement, ROE):

      a) A ROE jelentős szigorításokat tartalmaz a légierőnek az MOOTW-ben történő alkalmazásában. Az MOOTW tevékenységek többségében alapvető szabály, hogy az alkalmazandó minimális erő összemérhető legyen a teljesítendő célkitűzéssel.

A ROE bizonyos esetekben különösen bonyolult helyzeteket idéz elő a légierő számára, mivel a légierő képes azonnal vagy igen rövid időn belül tevékenységét megkezdeni és azt folytatni. Például a vadászrepülőgépek számára légvédelmi feladataik ellátása során a ROE előírja az azonnali, helyben történő fegyveres akció engedélyezését és végrehajtását a szankciókat megsértő repülőgép ellen. Ez a folyamat olyan érzékeny és rugalmas C3 rendszert követel meg, amelyik biztonságos és megbízható.

A felszíni csapásméréssel szemben követelmény, hogy ne, vagy csak nagyon kicsi járulékos veszteség legyen. Ez közvetlen tűzfegyverek és a szükséges pusztítás végrehajtásához elegendő legkisebb harci töltettel rendelkező nagypontosságú fegyverek alkalmazását követeli meg.

Néhány esetben ez a követelmény nem teljesíthető a járulékos veszteség (pusztítás) nagy kockázata miatt.

      b) Az engedélyezett ROE nagyon szigorú és bármilyen akció, akár egy repülőgép, akár több hajtja végre, ki van téve a média által részletekre menő vizsgálatnak.

Különösen így van ez, ha az akció valamilyen oknál fogva nem sikerül. Ezen felül a helyi parancsnok is tovább szigoríthatja, további korlátozásokat vezethet be a konkrét eszközök használatában.

Egy különleges szempont az, hogy miután az MOOTW tevékenység nem háború, ezért valószínű, hogy a békeidőszakra vonatkozó szabályokat, rendelkezéseket fogják alkalmazni. A legtöbb helyzetben az MOOTW igyekszik elkerülni a provokálást, és bármilyen kihívás esetén csak az önvédelem érdekében tesz válaszlépéseket.

      c) A koalíciós műveletben valószínűleg olyan típusú légi és földi erők vesznek részt, melyek telepítéséről a művelethez hozzájáruló nemzetek döntenek. Ezek az erők kevésbé felkészültek lehetnek, mint azok, amelyek egyébként a legalkalmasabbak ezekre a megfelelő kiképzettséget, felkészültséget igénylő feladatokra.

Ez a képességekben hiányt fog okozni, ami nehézséget jelent a megfelelő ROE kihasználásában, ha a folyamatot nem koordinálják figyelmesen a kezdetektől fogva.




5. A légierő feladatai a légvédelem megvalósításában

A II. világháborút követő helyi háborúk elemzéséből levont következtetések, megállapítások azt mutatják, hogy sikeres harctevékenység - történjen az szárazföldön vagy vizen - nem folytatható a légi uralom (légi fölény) megszerzése és megtartása nélkül. A légi uralom (légi fölény) biztosítja azt, hogy az ellenség hadipotenciáljának levegőből történő pusztítása nagy mélységben és nagy hatékonysággal lehetővé válik. A légvédelem tevékenysége ez ellen irányul, vagyis az a célja, hogy megóvja a lakosságot, az anyagi javakat, a hadipotenciál megőrzése szempontjából fontos objektumokat és a csapatokat a levegőből végrehajtott csapásoktól, illetve csökkentse azok hatását.

A Magyar Köztársaság honvédelmi politikája védelmi jellegű. Ebből adódik, hogy a biztonság katonai feladatait a védelmi hadviselés elveinek megfelelően kell végrehajtani. A fegyveres erők hagyományos fegyverekkel vívott védelmi műveletekkel oldják meg feladataikat. A légierő esetében ez azt jelenti, hogy feladatrendszerében a légvédelmi feladatok meghatározóak. (A légvédelem a NATO-ban alkalmazott kategóriák közül a védelmi légi szembenállásnak felel meg.) E feladatok áttekintése előtt vizsgáljuk meg a légvédelem fogalmát, filozófiáját (elgondolását), célját, koncepcióját és erőforrásait.

5.1. A légvédelem fogalma, filozófiája, célja, koncepciója és erőforrásai

A kiindulási pont a légvédelem filozófiája (elgondolása), vagyis az, hogy a légvédelmet miként fogjuk fel, miként gondolkodunk róla. Ennek értelmében a légvédelem a Magyar Köztársaság szuverenitásának, az ország légterében a légi közlekedés szabadságának biztosítása az együttműködésre, visszatartásra és védelemre létrehozott, felkészített, a fenyegetettséggel arányosan reagáló erőkkel és eszközökkel.

A légvédelem elgondolásából megalkotható a légvédelem fogalma. A szakirodalmak a légvédelem fogalmát egymástól eltérő módon definiálják. A következőkben nézzünk meg néhány meghatározást, amelyek szerint a légvédelem:

-     azoknak az intézkedéseknek, rendszabályoknak, szervezeteknek és fegyverrendszereknek (technikai rendszereknek) összessége, amelyek biztosítják az állami vezetés, az ország lakossága, gazdasága és infrastruktúrája, valamint fegyveres erői védelmét az ország légterébe behatoló légi támadóeszköz csapásaival szemben;

-     a légvédelem a fegyveres küzdelem alkotó eleme, szerves része. A légvédelem azon komplex rendszabályok és tevékenységek összessége, amelyeket az ellenség légitámadásának elhárítására, alapvető légi támadóeszközeinek megsemmisítésével az ország polgári lakosságának, a fegyveres erők főcsoportosításainak, az ipari és közigazgatási központok oltalmazásának érdekében alkalmaznak;

-     valamennyi rendszabály, amelyet az ellenséges légi tevékenységek hatékonyságának lenullázására vagy csökkentésére terveznek;

-     ellenséges légi járművek, irányított repülő lövedékek támadásának elhárítására, azok hatásának csökkentésére hozott intézkedések összessége indításukat követően;

-     az ellenséges légi tevékenység hatékonyságának megszüntetése vagy csökkentése érdekében hozott összes intézkedés;

-     a légvédelem azon rendszabályok és tevékenységek összessége, amelyek az ellenség légi hadviselési eszközeinek pusztítására, tevékenységük akadályozására, hatásuk eredményességének csökkentésére irányulnak;

-     a légvédelem fogalmán mindazon komplex rendszabályok és tevékenységek összességét értjük, amelyeket az ellenség légitámadásának visszaverésére, az ország polgári lakosságának, a fegyveres erők főcsoportosításának, az ipari és közigazgatási központoknak az oltalmazása érdekében valósítanak meg.

Az itt ismertetett meghatározásokban található néhány közös elem. A legtöbb definíció szerint a légvédelem rendszabályok és tevékenységek összessége. Ugyancsak közösnek tekinthető az a megállapítás, amely szerint az előbb említett rendszabályok és tevékenységek az ellenség levegőből végrehajtott csapásai hatékonyságának csökkentésére irányulnak. A definíciók egy részében azonosan szerepelnek azok az objektumok, amelyek oltalmazására (védelmére) a légvédelem erőfeszítése irányul. Ezek az objektumok a lakosság, a gazdaság, az anyagi javak és a haderő.

Mindezek alapján a légvédelem fogalma a következőképpen határozható meg: azoknak az intézkedéseknek az összessége, amelyek bevezetésével és végrehajtásával az ellenség légi hadviselési eszközei nem, vagy csak részben képesek célkitűzéseik megvalósítására, és megszüntethető vagy csökkenthető a lakosság, az anyagi javak, az ország működőképessége szempontjából fontos objektumok, valamint a haderő elleni légitámadások és csapások hatékonysága.

Az előbbi fogalomból kitűnik, hogy a légvédelem a lakosság, a gazdaság és a haderő megóvására, oltalmazására irányul.

A légvédelem célkitűzései között szerepel, hogy biztosítsa a légtér szuverenitását és a légi felségjogot; a mindenkori fenyegetettséggel arányos mértékű legyen; biztosítsa a szelektív és globális légvédelmet.

A szelektív légvédelem szükségességét az indokolja, hogy a légvédelem megvalósításába bevonható erő- és eszközrendszer jelenleg nem teszi lehetővé:

-     valamennyi objektum, csapatcsoportosítás egyidejű oltalmazását;

-     a teljes (levegőből vagy levegőben várható) veszélyforrás-spektrum átfogását (pl. a kis- és földközeli magasságon repülő légi támadóeszközök elleni tevékenység lehetősége erősen korlátozott);

-     az összes számbajöhető típusú légi támadóeszköz elleni tevékenységet (jelenleg a relatíve nagy méretű bombázók, vadász-bombázók, vadászrepülőgépek elleni tevékenységre alkalmasak eszközeink, ugyanakkor pl. robotrepülőgépek, irányított pilóta nélküli repülőeszközök, ballisztikus rakéták elleni tevékenységre csak korlátozottan alkalmasak).

A globális légvédelem egyrészt az Alkotmányban és a Honvédelmi Törvényben meghatározottak szerint az ország teljes légterének védelmét jelenti, másrészt a válságkezelés és a fegyveres konfliktus (háború) során szintén a teljes légtér védelmét jelenti úgy, hogy a légvédelem a veszélyeztetett irányban, valamint a legfontosabb objektumok és a szárazföldi csapatok oltalmazására összpontosítja a fő erőkifejtést.

A légvédelem koncepciója, hogy:

-     fogja át a légi fenyegetettség teljes spektrumát;

-     a fenyegetésre arányosan reagáló erőket és eszközöket tartsunk készenlétben;

-     prioritáson alapuló légvédelmi rendszert működtessünk. Ez azt jelenti, hogy a légvédelem számára a prioritás elemzés (fontosság, sebezhetőség, helyreállíthatóság, fenyegetettség megállapítása) alapján meghatározott objektumok oltalmazása válik elsődlegessé. Ebből a szempontból az ország működőképessége és hadipotenciálja megtartása érdekében fontos objektumok, valamint az ország fegyveres védelmét ellátó erők és eszközök megóvása válik meghatározóvá.

A légvédelmet megvalósító erők a következők: harcászati repülők, légvédelmi rakéta- és tüzérerők, radareszközök, vezetési és biztosító erők. Szükséges megjegyezni, hogy ezeket az erőket célszerű kiegészíteni az elektronikai hadviselés erőivel, amelyek - függetlenül attól, hogy jelenleg melyik haderőnemhez tartoznak - fontos szerepet játszanak a légvédelem megvalósításában.

5.2. A légvédelem védelmi intézkedései

A légvédelem aktív és passzív védelmi intézkedéseket foglal magába. Célszerű a légvédelem ilyen módon való felosztása és elemeinek elnevezése.

A NATO harcászati repülő doktrína az „aktív légvédelmi harctevékenységek”, illetve a „passzív védelmi rendszabályok” a Királyi Légierő doktrínája az „aktív légvédelmi rendszer”, illetve a „passzív légvédelem” kifejezéseket tartalmazza. A különböző szakirodalmakban az „aktív légvédelem”, illetve a „passzív légvédelem” fogalmak fordulnak elő. Megtartva e fogalmak tartalmi elemeit a továbbiakban az aktív-, illetve passzív védelmi intézkedések kifejezést alkalmazzuk.

5.2.1. Aktív védelmi intézkedések

Az aktív védelmi intézkedések végrehajtásával biztosítható a légtérvédelem, terület és objektumok légvédelme, katonai objektumok légvédelme és a légi támadóeszközök megsemmisítése, mint konkrét légvédelmi feladatok. Az aktív védelmi intézkedések tartalmi elemei:

-     globális légtér-ellenőrzés (a légi célok felderítése, azonosítása; a légihelyzet-információ biztosítása a harctevékenység vezetéséhez és végrehajtásához);

-     harcászati repülők (vadászrepülők) alkalmazása;

-     földi telepítésű föld-levegő osztályú légvédelmi rakétarendszerek alkalmazása;

-     közeli hatótávolságú légvédelmi rakéta- és tüzér eszközök alkalmazása;

-     olyan fegyverek alkalmazása, amelyeket alapvetően nem légvédelmi feladatra készítettek;

-     elektronikai harceszközök alkalmazása.

5.2.2. Passzív védelmi intézkedések

(Az aktív védelmi intézkedések kiegészítésével csökkentik az ellenség légitámadásának hatékonyságát.)

-     fedezékek, óvóhelyek és védelmi létesítmények építése a személyi állomány és az anyagi eszközök közvetlen védelmére;

-     az erők és eszközök széttelepítése;

-     megtévesztés, álcázás;

-     ABV védelmet biztosító egyéni és kollektív eszközök, szolgáltatások;

-     a csapatok nagyfokú mobilitása.

Szükséges kiemelni, hogy a légvédelem megvalósítása nem csak a légierő feladatai közé tartozik. Kétségtelen tény, hogy a légvédelem aktív védelmi intézkedéseinek jelentős részét a haderőnem csapatai hajtják végre, de a szárazföldi csapatok is rendelkeznek olyan eszközökkel, amelyek a légvédelmi tevékenységbe bevonhatók. Ezek az eszközök ugyanúgy a légvédelem részét képezik, mint ahogyan azok a passzív védelmi intézkedések is, amelyeket a csapatok foganatosítanak, tartozzanak azok akármelyik haderőnemhez.

Itt arra is ki kell térni, hogy van a passzív védelmi intézkedéseknek olyan területe, - pl. a lakosság és az anyagi javak megóvása, - amely területen a légierőn kívül a polgári védelmi szervezetekre is fontos feladatok hárulnak. De lehetnek feladatai ezen a téren a szárazföldi haderőnemnek, a rendvédelmi szerveknek és a védelmi igazgatásnak is. Ezt a tevékenységet néhány szakirodalom légoltalomnak nevezi. A leírtak alapján az fogalmazható meg, hogy a légvédelem nem szűkíthető le csak a légierő, illetve a fegyveres erők által elvégzendő feladatokra, hanem magába kell hogy foglaljon minden ezzel kapcsolatos intézkedést, rendszabályt.

5.3. A légvédelem feladatelemzése

A légierő légvédelmi feladatait más szempont alapján is vizsgálhatjuk. A vizsgálat szempontja az, hogy a légvédelem feladatait az államigazgatási, önkormányzati szervek vagy a fegyveres erők (ezeken belül a légierő) hajtják végre.

Az államigazgatási és önkormányzati szervek által megtervezett, megszervezett intézkedéseket és tevékenységeket légoltalomnak nevezzük. A légoltalom célja a lakosság, a gazdaság és az anyagi javak megóvása passzív védelmi intézkedések foganatosításával. A légoltalom megvalósításának fő ereje a Polgári Védelem.

A légvédelem a lakosság, a gazdaság és az anyagi javak megóvásán túl a haderő (a légierő csapatai) megóvását is magába foglalja. Ezt pedig az aktív és passzív védelmi intézkedések foganatosításával hajtják végre. Az aktív védelmi intézkedések a légi hadviselési eszközök megsemmisítésére, szándékuktól való eltérítésre irányulnak, míg a passzív védelmi intézkedések - hasonlóan a légoltalomhoz - a légi csapás hatékonyságát igyekeznek csökkenteni.

A légvédelem aktív védelmi intézkedéseinek végrehajtásában a légierőnek van meghatározó szerepe (ugyanis ez a rendeltetése). Ugyanakkor a szárazföldi csapatok is rendelkeznek az aktív védelmi intézkedések végrehajtásába bevonható eszközökkel. Így tehát a légvédelem túllép a légierő keretein és az egész Magyar Honvédséget átfogó, valamennyi katonai szervezetet érintő feladattá válik.

Figyelembe véve a légierő feladatrendszerének elemeit és a hivatkozott vázlat tartalmát, meghatározhatóak azok a feladatok, amelyeket a légierő a légvédelem megvalósítása érdekében végrehajthat. Ezek a következők:

-     légi rendészet;

-     az ellenség légi hadviselési eszközeinek pusztítása a levegőben;

-     az ellenség légi hadviselési eszközeinek pusztítása a földön;

-     az ellenség légi hadviselési eszközeinek szándékuktól való eltérítése, csapásaik hatékonyságának csökkentése;

-     elektronikai védelem;

-     légi és rádiólokációs felderítés;

-     felderítési adatok továbbítása;

-     megfigyelés;

-     légi szállítás;

-     saját repülőerők oltalmazása;

-     bajbajutott repülőgép-személyzet kutatása, mentése.




6. A légierő alkalmazási elvei

A NATO-nézetek a háború alapelveit határozzák meg és azt vizsgálják, hogy ezek az alapelvek (törvényszerűségek) hogyan érvényesülnek az adott haderőnemnél, fegyvernemnél és a csapatok tevékenysége során. Nézeteik szerint ezek olyan általános törvényszerűségek, amelyek minden fegyveres küzdelemre érvényesek, és az adott haderőnem sajátos viszonyai között jutnak érvényre. Ahhoz, hogy a légierő a kitűzött célját elérje, alkalmazásában biztosítani kell ezeknek a törvényszerűségeknek az érvényesülését. De ugyanez mondható el bármilyen más katonai tevékenységről is: a siker azon múlik, hogy a törvényszerűségek milyen mértékben érvényesülnek, előírásait mennyire veszik figyelembe. A légierő alkalmazási elvei ismertetése előtt át kell tekinteni a háború elveit és a háború természetét, jellemzőit, ugyanis ezek jelentik légierő alkalmazási elveinek alapját.

6.1. A háború jellemzői, természete

-     A háború nemzeti politika egyik eszköze: A háborúban a győzelmet elsősorban nem a sebesültek és a halottak számával, nem a megnyert vagy elvesztett ütközetek mennyiségével lehet mérni, hanem azokkal a politikai célkitűzésekkel, amelyeket sikerült elérni.

-     A háború összetett, bonyolult emberi erőfeszítés: Az emberi gyarlóság, esendőség, kiszámíthatatlanság, bizonytalanság és ésszerűtlenség valamilyen mértékben és formában állandóan jelen van a társadalmi folyamatokban. Ezek esetenként fegyveres összeütközésekhez, háborúkhoz vezetnek (vezethetnek). Ugyanakkor a szilárd állami és katonai vezetés, a fejlett technikai eszközök, a jól kiképzett, felkészített fegyveres erők, és a világosan, egyértelműen megfogalmazott doktrínák csökkenthetik az előbb felsorolt tényezők hatását.

-     A háború egymással szembenálló szándékok (törekvések) összeütközése: A háború tulajdonképpen nem egy élettelen, időben, térben és szándékait tekintve változatlan ellenség elleni hadviselés, hanem élő, létező és jól meghatározható szándékokkal rendelkező ellenség elleni tevékenység. Ez a folyamat tevékenységek és választevékenységek kölcsönhatása, melynek során az ellenség tevékenysége és választevékenysége sok esetben váratlan, kiszámíthatatlan.

A háború elvei

A világban lezajlott különböző fegyveres konfliktusok, háborúk tapasztalatainak elemzése során a katonai vezetők felismertek olyan törvényszerűségeket, elveket, amelyek elősegítették a győzelem kivívását. Ezek közül bizonyos elvek megmaradtak, általánossá, lényegessé váltak, és útmutatást adhatnak a különböző szintű katonai vezetők számára a kitűzött célok eléréséhez szükséges tevékenységek megválasztásához. Természetesen ezek az elvek nem helyettesíthetik a kreatív gondolkodást, de figyelmen kívül hagyásuk növeli a tevékenység sikertelenségének kockázatát.

A háború elvei a fegyveres erők egészét illetően - így a légierő csapatait illetően is - érvényesek, mivel tevékenységük, illetve alkalmazásuk azonos cél, a katonai győzelem elérése érdekében történik. Ebből következően a katonai vezetőkkel szemben - az egységes gondolkodás és a harctevékenységek egységének biztosítása céljából - elvárásként jelentkezik azoknak az elveknek a magas szintű ismerete, amelyek iránymutató ajánlásként meghatározzák számukra az alárendelt csapatok alkalmazásának célszerű formáit, tevékenységük célszerű módszereit. Lényeges momentumként azonban hangsúlyozni kell, hogy ezeket az elveket nem szabad úgy tekinteni, mint egy ellenőrzési listát, amelynek minden pontját kielégítve garantáltan bekövetkezik a siker. Sokkal inkább azt kell kiemelni, hogy értékes segítséget nyújthatnak a tevékenységek lehetséges módjának, folyamatának értékeléséhez, meghatározásához.

Mindezekből az következik, hogy a háború elvei a katonai doktrínák lényeges elemét, tulajdonképpen az alapját képezik. Ezek után a háború (közös és kombinált hadműveletek) elvei a következők:

-     Egységes vezetés: A katonai művelet sikerének alapfeltétele, hogy az erőkifejtések összehangoltan és azonosan értelmezett célkitűzések elérésére irányuljanak. Az egységes vezetés, vagy más megfogalmazásban a vezetés egysége elvének megfelelően a katonai műveletek végrehajtása során az egyszemélyi vezetés elvének kell érvényesülnie, ami egyértelműen biztosíthatja a kitűzött célok elérésére irányuló erőfeszítésnek összehangolásának, illetve összpontosításának lehetőségét. A vezetés egysége minden katonai erő számára fontos tényező, de kiemelt jelentősége van a repülő és légvédelmi csapatok alkalmazása során. A repülő és légvédelmi csapatok rendkívül összetett képességekkel, lehetőségekkel rendelkeznek, melyek hatékony kihasználását csak az egységes, centralizált vezetés biztosíthatja.

-     Objektivitás: Az objektivitás elve, vagy más megfogalmazásban a célkitűzések realitása és egyértelműsége a hadműveletek során, a hadászati, hadműveleti vagy harcászati célkitűzések megvalósításához szükséges feladatok alárendeltek részére történő elosztására, illetve összehangolására vonatkozik. Betartásával biztosítható a csapatok erőkifejtésének egysége, ami a közös célkitűzések elérésének alapfeltétele. A feladatszabás során kiemelt jelentőségű, hogy a célkitűzések minden esetben reálisak, az azok alapján meghatározott feladatok pedig egyértelműek, érthetően megfogalmazottak legyenek. Természetesen a feladatok végrehajtása során nagy jelentősége van a meghatározott időnek és a célkitűzések elérését szolgáló kitartó, következetes tevékenységnek. Ez azonban csak abban az esetben lehetséges, ha az alárendeltek helyesen értelmezik az utasításokat, megértik az elöljáró elgondolását, ami alapján mindenkor képesek a szükséges tevékenységek végrehajtására. Tágabb értelemben ez az alapelv azt is jelenti, hogy a politikai és a katonai célkitűzéseknek egymást kiegészítőnek, egyértelműen és érthetően megfogalmazottnak kell lenniük. Ezek alapján hadászati szinten megfogalmazódnak a hadműveletek célkitűzései, míg hadműveleti szinten a célok elérését biztosító tevékenységek prioritásai.

-     Kezdeményező jelleg: A katonai műveletek során a siker kivívásának egyik meghatározó összetevője a támadó, kezdeményező tevékenység, ami a saját csapatok részére biztosíthatja a tevékenységek idejének, helyének, intenzitásának és ütemének megválasztását.

-     Tömegesség: A tömegesség, vagy más megfogalmazásban az erők súlyozott alkalmazásának elve a katonai erő döntő időben és helyen történő összpontosítását jelenti, ami minden katonai műveletben alapvető követelményként értelmezhető. A meghatározott feladatok sikeres végrehajtása, a kitűzött célok elérése érdekében - a feladatok prioritási sorrendje alapján, minden esetben a legfontosabb feladatok végrehajtására koncentrálva - törekedni kell a tömegesség elvének alkalmazására. A tömegesség azonban nemcsak az erők és eszközök nagy mennyiségét, hanem az alkalmazott fegyverek, fegyverrendszerek hatásának összpontosítását is jelenti.

-     Manőver: A manőverek alkalmazásánál elsődleges cél az ellenség számára kedvezőtlen helyzet kialakítása a saját erők és eszközök mozgékony alkalmazásával. A manőverek végrehajtása - a támadáshoz hasonlóan - az ellenséget választevékenységre készteti, megteremti a katonai művelet sikerének feltételeit és csökkenti a saját csapatok sebezhetőségét. A manőverezőképesség szempontjából célszerű kiemelni a repülő csapatokat, amelyek szinte bárhol és bármikor lehetővé teszik az ellenség tevékenységére való gyors reagálást. E képességek maximális kihasználása - akár a hadműveletek végrehajtása során - biztosíthatja a kialakult helyzetnek legjobban megfelelő tevékenységek végrehajtását. Ez a képesség természetesen tovább fokozható többfeladatú eszközök széles körű alkalmazásával. A repülő csapatok manőverezőképessége meghatározó szerepet játszik az erők és eszközök gyors átcsoportosításában és az ellenség hadászati, hadműveleti fontosságú objektumaira mérendő azonnali csapás lehetőségében.

-     Erőkifejtés gazdaságossága: A gazdaságos tevékenység, mint alapelv szoros összefüggésben van az előzőekben említett tömegességgel és a manőverek alkalmazásával. Megvalósítása a fegyverrendszerek helyes kiválasztásával és felhasználásával, az erők ésszerű csoportosításával és a feladatok átgondolt, a szemben álló fél tevékenységével és erőivel arányos kiosztásával biztosítható, ami a kitűzött célok alapos mérlegelését feltételezi. A rendelkezésre álló erők céloknak és feladatoknak megfelelő elosztásával elérhető, hogy döntő helyen és időben megvalósuljon az erőkifejtés összpontosítása. A rosszul meghatározott prioritások és helytelen célkitűzések az erők helytelen elosztásához vezetnek, ami a döntő hatás elvesztését eredményezi, és ebből következően nagyobb mértékben csökkentheti a saját csapatok hatékonyságát, mint az ellenség tevékenysége.

-     Biztonság: A biztonság elve alapján elsődleges szempont a saját csapatok és tevékenységük megóvása az ellenség hatásaitól, megakadályozva ezzel a számára előnyös helyzet kialakulását. Az alapelv betartásának eredményeként csökkenthető a saját erők sebezhetősége, biztosítható tevékenységük szabadsága. A biztonság elve azonban nemcsak védelmi, hanem támadó jellegű tevékenységek végrehajtását is jelenti az ellenségre a legváratlanabb helyen és időben mért csapások végrehajtásával. Természetesen meghatározó jelentőségűek a védelmi jellegű tevékenységek is, amik a sikeres tevékenység alapfeltételeként biztosíthatják a saját csapatok harcképességének megőrzését, harci lehetőségeik maximális kihasználását. A biztonság, illetve a megóvás jelentőségét kiemelten kell hangsúlyozni a földön lévő repülőerők nagyfokú sebezhetőségével kapcsolatban, ami a légi bázisok, repülőterek telepítésénél alapvető szempontként jelentkezik. A biztonság - a fizikai jellegű tevékenységeken túl - az információk biztonságára is vonatkozik, ami minden hadművelet fontos, és napjainkban egyre fontosabb részét képezi.

-     Váratlanság: A váratlanság elve - ami az előzőekben említett biztonság elve megvalósításának az egyik eszköze is - a saját csapatok tevékenységének váratlan helyére, idejére vagy módjára vonatkozik. A meglepetésszerű, váratlan tevékenység növeli a kitűzött célok elérésének lehetőségét, és jelentősen hozzájárulhat a saját veszteségek csökkentéséhez. A váratlanság elvének alkalmazása fontos szerepet játszik mind a támadó, mind a védelmi jellegű hadműveletekben. Az ellenség vezetési elveinek, erői alkalmazási elveinek, harceljárásainak ismerete, valamint a pillanatnyi helyzet adta lehetőségek mind teljesebb kihasználása egyaránt növeli a meglepetés erejét. A váratlanság biztosítható a harcászati fogások, a támadási irányok és magasságok megfelelő megválasztásával, az idő és magassági tényezők komplex kihasználásával. Mindezeken túl azonban ki kell emelni az új fegyverrendszerek és technikai eszközök alkalmazásából adódó lehetőségek kihasználását és a megtévesztő jellegű tevékenységeket is.

-     Egyszerűség: A katonai műveletek tervezése, előkészítése, megszervezése és végrehajtása során - annak ellenére, hogy különösen a több haderőnem, fegyvernem által végrehajtott műveletek alapvető jellemzője az összetettség, a bonyolultság - célszerűen kerülni kell a szükségtelenül bonyolult eljárásokat, módszereket. A haderőnemi és a közös doktrínák azonos értelmezése, a közös műveletekre történő alapos felkészülés, a tevékenységek begyakorlása, valamint az egységes felszerelés jelentős mértékben elősegíthetik az említett területeken a bonyolultság mértékének csökkentését. Mindezek mellett a világos, áttekinthető tervek és az egyértelmű szervezeti, vezetési struktúrák is az egyszerűsítés irányába hatnak, és a csapatvezetés minden szintjén megkönnyítik a megértés, illetve a végrehajtás lehetőségét.

6.2. A légierő alkalmazási elvei

A légierő alkalmazási elveivel kapcsolatban célszerű megvizsgálni, hogy a nálunk elfogadott alapelvek milyen mértékben egyeznek meg a NATO-elvekkel.

A vizsgálat első lépéseként rámutatunk egy lényeges különbségre, amely döntő mértékben befolyásolja e témakör tárgyalását.

A NATO-fogalomrendszer nem tartalmaz alkalmazási alapelveket sem a fegyveres erőkre, sem a haderőnemekre, sem a csapatokra vonatkozóan. A NATO-nézetek a háború alapelveit határozzák meg, és azt vizsgálják, hogy ezek az alapelvek (törvényszerűségek) hogyan érvényesülnek az adott haderőnemnél, fegyvernemnél és a csapatok tevékenysége során. Nézeteik szerint ezek olyan általános törvényszerűségek, amelyek minden fegyveres küzdelemre érvényesek és az adott haderőnem sajátos viszonyai között jutnak érvényre. Ahhoz, hogy a légierő a kitűzött célját elérje, alkalmazásában biztosítani kell ezeknek a törvényszerűségeknek az érvényesülését. De ugyanez mondható el bármilyen más katonai tevékenységről is: a siker azon múlik, hogy a törvényszerűségek milyen mértékben érvényesülnek, előírásait mennyire veszik figyelembe.

A magyar légierő alkalmazási alapelvei azoknak az elveknek és ajánlásoknak az összessége, amelyek azt fejezik ki, hogy a Magyar Köztársaság fegyveres erőin belül hogyan és milyen módon alkalmazzák a haderőnem csapatait, hogyan készítik elő, hajtják végre és vezetik harctevékenységüket.

Tehát amíg a NATO felfogás szerint a háború általános elveinek, a haderőnem sajátosságainak megfelelő - azt figyelembe vevő - érvényesülése a feltétele a sikernek, addig a másik nézet a haderőnem alkalmazásának módját tekinti meghatározónak.

Ez a két, egymástól eltérő felfogás nem ad lehetőséget az összehasonlításra, ugyanis más-más elvi alapokon állnak. A különbség azonban csak látszólagos. A légierő alkalmazására kidolgozott alapelvek ugyanis a fegyveres küzdelem törvényszerűségeit tükrözik. Ezt az állítást a következőkkel lehet alátámasztani:

Abban a korszakban, amikor még létezett a két - ideológiai, gazdasági és politikai szempontból - eltérő világrendszer, fennállt a két katonai szövetség, a keleti tömb országaiban (így hazánkban is) a haderőnemek között megtalálható volt az ún. ”honi légvédelmi csapatok” haderőnem. Annak a haderőnemnek az ellenség légitámadásának elhárítása, erőinek és eszközeinek megsemmisítése, a honi objektumok oltalmazása volt a fő feladata. Az ellenséges légierő tevékenységét a fegyveres küzdelem általános törvényszerűségeinek figyelembevételével szervezte meg, logikus tehát, hogy a honi légvédelmi csapatok a harcukat szintén azok alapján készítették elő és hajtották volna végre adott esetben. Ez nem is lehetett másként, ugyanis a levegőben folyó fegyveres küzdelem általános törvényszerűségei mind a légierő, mind a honi légvédelmi csapatok tevékenységére egyaránt érvényesek. Érvényre jutásuk természetesen tükrözte a haderőnemek sajátosságait. Ezért logikusnak tűnik az, hogy a honi légvédelmi csapatok (mint haderőnem) tevékenységét hasonló vagy ugyanazon elvek, mégpedig a levegőben folyó fegyveres küzdelem törvényszerűségei alapján szervezték meg. A honi légvédelmi csapatok esetében ezeket a törvényszerűségeket alkalmazási alapelveknek nevezték el.

A fegyveres küzdelem egy konkrét megvalósulási formája a légvédelmi küzdelem, amely egy objektum ellen a levegőből aerodinamikus szállító eszközök alkalmazásával végrehajtott légitámadás és az objektumot oltalmazó légvédelmi rendszer közötti fegyveres összecsapás.

Más oldalról vizsgálva ezt a kérdést: a két haderőnem, tehát a légierő és a honi légvédelmi csapatok által megvalósított tevékenységeket egy rendszer, a fegyveres küzdelem rendszere két elemének tekinthetjük. Leegyszerűsítve a tevékenységeket azt mondhatjuk, hogy az ellenség légiereje támadó, a repülő és légvédelmi csapatok védelmi tevékenységet valósítanak meg.

A támadás: „kijelölt objektumok ellen harcbavetett erők és eszközök, valamint azok tevékenységének szervezett rendszere. Célja: felderítés, pusztítás, lefogás, birtokba-vétel.”

A védelem: „az ellenséges támadás célja elérésének megakadályozására harcba vetett erők és eszközök, valamint azok tevékenységének szervezett rendszere.”

Ha tehát a támadást és a védelmet a fegyveres küzdelem, mint rendszer két alrendszerének tekintjük, akkor ebből logikusan következik, hogy a fegyveres küzdelem törvényszerűségei egyformán hatnak mindkét alrendszerre. Ez úgy is megfogalmazható, hogy mindkét alrendszer működését (tevékenységét) ugyanazon törvényszerűségek befolyásolják, és azok érvényre jutása az alrendszerek sajátosságait tükrözi.

A fegyveres küzdelemről korábban elmondottakat alkalmazva az előbbi idézetben leírtakra elmondható, hogy a levegőben végrehajtott fegyveres küzdelemnek két alrendszere van: a légitámadás és a légvédelem. E két alrendszer kapcsolatát úgy lehet a legrövidebben jellemzi, hogy azok egymás kölcsönös megsemmisítésére, kiküszöbölésére törekszenek.

Ilyen módon a levegőben folyó fegyveres küzdelem törvényszerűségei azonosak a légitámadás és a légvédelem számára. Tovább folytatva ezt a gondolatmenetet: tételezzük fel, hogy a légitámadást az ellenség légiereje hajtja végre, ezzel szemben a repülő és légvédelmi csapatok a légvédelmet valósítják meg, ebben az esetben nyilvánvaló, hogy mindkét haderőnem tevékenységére ugyanazon törvényszerűségek - mégpedig a levegőben folyó fegyveres küzdelem törvényszerűségei - hatnak, illetve jutnak érvényre. Ebből következően a repülő és légvédelmi csapatok többször módosított alkalmazási elvei alapvetően nem mások, mint a levegőben folyó fegyveres küzdelem törvényszerűségeinek - a haderőnem sajátosságait tükröző - megjelenési formája.

A két haderőnem néhány azonos elvének ismertetésével erősíthetjük meg állításunkat. Ezek az elvek a következők:

-     Együttműködés. Az ellenséges légierő célkitűzései eléréséhez elengedhetetlen a haderőnemen belül az erők tevékenységének összehangolása, egymást kiegészítő jellege. A honi légvédelmi csapatok esetében a fegyvernemi csapatok között, illetve más haderőnemekkel megvalósított együttes tevékenység összehangolása, a harci lehetőségekben jelentkező hátrányok kiküszöbölése, egymás harctevékenységéhez a kedvező feltételek megteremtése jelentette az együttműködés célját.

-     Az erőkifejtés összpontosítása azt jelenti, hogy a legfontosabb feladatok végrehajtására kell az erőket térben és időben koncentrálni és nem szabad a rendelkezésre álló erőket szétforgácsolni. A honi légvédelmi csapatoknál a főirányban támadó légi ellenség fő csoportosításának megsemmisítésére, a legfontosabb objektumok, körzetek, csapatcsoportosítások oltalmazására kellett az erőket összpontosítani.

-     Az erők és eszközök gazdaságos alkalmazása mindkét haderőnem esetében azt jelenti, hogy a kitűzött cél elérése érdekében a szükséges mennyiségű és összetételű erőket, eszközöket alkalmazzák.

A honi légvédelmi csapatok "alkalmazási alapelveiben" tartalmukat tekintve történtek változások. A repülő és légvédelmi csapatok alkalmazásának jelenleg elfogadott alapelveiben is felismerhetők a korábbiak. Ez önmagában nem baj, de korábban rámutattunk arra, hogy ezek az alapelvek a honi légvédelmi csapatok alapelveiből alakultak ki a speciális magyar viszonyokat tükröző módosítások eredményeképpen.

Elfogadva azt, hogy a repülő és légvédelmi csapatok alkalmazási elvei is a fegyveres küzdelem törvényszerűségeit tükrözik, lehetőség adódik a fejezet bevezető mondatában rejlő kérdés megválaszolására. Ehhez előbb tekintsük át a légierő alkalmazására vonatkozó NATO-elvek (nézetek), illetve a repülő és légvédelmi csapatok korábbi alkalmazási alapelveit.

NATO-elvek:

-     A célkitűzések kiválasztása és megtartása

-     Rugalmasság

-     Erőkifejtés összpontosítása

-     Erőfeszítések gazdaságossága

-     Erőfeszítések egysége

-     Támadó tevékenység

-     Biztonság

-     Váratlanság

-     Közszellem

-     Erőforrás gazdálkodás.

Tekintsük át részletesen ezeket az elveket:

A célkitűzések kiválasztása és megtartása

Bármilyen katonai művelet sikeres végrehajtása érdekében világosan, pontosan és tömören meg kell határozni az elérendő célt. Ez szabja meg, hogy milyen tervet kell követni, és vázolja a katonai művelet lényegét, tartalmát és kiterjedését. A célkitűzés alapos ismerete képessé teszi az alárendeltet, hogy helyesen értelmezze az utasításokat, megértse az elöljáró elgondolását és a kívánt helyzetnek megfelelően cselekedjen.

A rugalmasság

A légierő harceszközeit (különösen a repülőgépeket) olyan képességek jellemzik, amelyek lehetővé teszik az ellenség tevékenységére való gyors reagálást. E képességek maximális kihasználásával rövid idő alatt át lehet térni a kialakult (megváltozott) helyzetnek legjobban megfelelő műveleti fajtára. Ez a képesség tovább fokozható többfeladatú eszközök széles körű alkalmazásával.

Az erőkifejtés összpontosítása

Ez az elv a kitűzött cél eléréséhez szükséges erő biztosítását igényli a megfelelő helyen és megfelelő időben. A rendelkezésre álló erők szétforgácsolása nem biztosítja a lehetséges sikert. A feladatok között fontosságuk alapján sorrendet kell felállítani, és a legfontosabb feladatok végrehajtására kell az erőket térben és időben összpontosítani.

Az erőfeszítések gazdaságossága

Ez az alapelv szoros összefüggésben van az erőkifejtés összpontosításának elvével. Lényege, hogy nem szabad több erőt alkalmazni annál, mint amennyi szükséges. Ez a kitűzött cél alapos mérlegelését, a célnak, helyzetnek megfelelő erők kiválasztását és alkalmazását, a kiválasztott erők helyes összetételét és elosztását feltételezi. A rendelkezésre álló erők feladatoknak megfelelő elosztásával elérhető, hogy döntő helyen és időben az erőkifejtés összpontosítása megvalósuljon.

Az erőfeszítések egysége

Az erők egymással összehangolt, egymást kiegészítő olyan tevékenységét jelenti, amely biztosítja a közös feladatok teljesítését.

Támadó tevékenység

A háborúban a siker kivívásának egyik meghatározó összetevője a támadó tevékenység. Ez a légierő alkalmazása esetében a kezdeményezést és az előrelátást jelenti. A védelmi légi hadműveletben is érvényesülnie kell ennek az alapelvnek.

Biztonság

A légierő erőforrásait meg kell óvni a különböző hatásoktól annak érdekében, hogy hatékonyan tudjuk alkalmazni őket. Ez előfeltétele a sikeres tevékenységnek. A biztonság elérhető a felszíni létesítmények, az adatátviteli és híradó rendszerek védelmével, az erők széttelepítésével, a kedvező légi helyzet megteremtésével.

Váratlanság

A tevékenység váratlan jellege növeli a sikert és csökkenti a saját veszteséget. Az elv alkalmazása mind a támadó, mind a védelmi műveletekben fontos szerepet játszik. Az ellenség vezetési elveinek, erői alkalmazási elveinek, harceljárásainak ismerete, valamint a pillanatnyi helyzet adta lehetőségek kihasználása egyaránt növeli a meglepetés erejét. A váratlanság biztosítható a megtévesztő harcászati fogások, a támadási irányok különböző módon történő alkalmazásával; az idő és magassági tényezők komplex kihasználásával; az új fegyverrendszerek és a technikai eszközök adta lehetőségek (pl. az elektronikai hadviselés) kihasználásával.

A közszellem

Ez az erő tartja össze a harcban a csapatokat, és döntő mértékben befolyásolja azok harci hatékonyságát. A közszellem kialakítása és szinten tartása biztosítja a csapatok harci szellemét és azt, hogy képesek legyenek a győzelem kivívására. A katonai vezetők a közszellem kialakítását eredményes vezetéssel, egységes cél kitűzésével tudják támogatni.

Erőforrás-gazdálkodás

Ez az elv nem más, mint a „harc biztosítása”, a katona, a szervezet és a technikai eszközök ellátása a harcban. Célja, hogy a harcoló csapatok minél tovább őrizzék meg harckészségüket. A harc sikere azon múlik, hogy megfelelő létszámú, felszereltségű csapatokat, technikai eszközöket tudunk-e biztosítani adott helyre és adott időre. Azt jelenti, hogy mindig álljon rendelkezésre jól képzett ember és anyag a megfelelő helyen és a megfelelő időben.

A repülő és légvédelmi csapatok alkalmazásának alapelvei

-     Szilárd, folyamatos vezetés

-     Manőver

-     Erőkifejtés összpontosítása

-     Hadműveletek folyamatossága

-     Együttműködés

-     Tevékenységek aktivitása, határozottsága

-     Magas fokú harckészültség

-     Váratlanság

-     Személyi-pszichikai tényezők figyelembevétele

-     Minden oldalú biztosítás.

Tekintsük át részletesen ezeket az alapelveket:

A csapatok szilárd, folyamatos vezetése

A kitűzött cél elérése érdekében a központi akarat és az egységes elgondolás érvényesülésének nagy szerepe van. Ezért minden vezetési szinten törekedni kell az időben meghozott elhatározás megvalósítására. Ezt a parancsnokok a helyzet folyamatos elemzésével, az egyértelmű, világos feladatszabással és a csapatok tevékenységének helyes irányba történő befolyásolásával érhetik el.

Az erőkkel, eszközökkel történő manőverezés

A manőverezés célja, hogy kedvező feltételeket teremtsen a csapatok alkalmazásához, a légi ellenség megsemmisítéséhez. A repülő és légvédelmi csapatok az erőkifejtés fő irányba történő összpontosítása, a légvédelmi rendszer helyreállítása, az erők, eszközök csapás alóli kivonása, továbbá a váratlanul jelentkező feladatok megoldása érdekében hajthatják végre.

A manőverek végrehajtásában - jellemzőik alapján - nagy szerepet játszanak a harcászati repülők és azok az eszközök, amelyek mobilitása nagy.

Az erőkifejtés összpontosítása

A fő feladatok teljesítése érdekében szükséges mennyiségű és összetételű erő alkalmazását, a legfontosabb objektumok, körzetek és a szárazföldi csapatok fő csoportosításának oltalmazását, a légi támogatás és légi biztosítási feladatok végrehajtása során az erők és eszközök, illetve az erőkifejtés célok, terepszakaszok, irányok és időszakok szerinti koncentrálását feltételezi.

Ennek az alapelvnek nagy jelentősége van a repülő és légvédelmi csapatainknál. Nem célszerű minden feladat végrehajtására erőt és eszközt biztosítani, mert ez a rendelkezésre álló erőforrások szétforgácsolásához vezet, és kétségessé teszi a feladatok eredményes végrehajtását. A feladatokat időben és fontosságuk alapján rangsorolni kell, és a legfontosabb feladatok végrehajtására kell az erőkifejtést összpontosítani.

A hadműveletek folyamatossága

Az elv érvényesítése azt jelenti, hogy a hadműveletek teljes időszakában rendelkezésre kell állniuk azoknak az erőknek, amelyek végrehajtják az oltalmazási, légi támogatási és légi biztosítási feladatokat. Megfelelő tartalékot kell képezni a váratlanul jelentkező feladatok végrehajtására és a veszteségek pótlására. A csapások következményeinek gyors felszámolásával, a harcrend és harcképesség helyreállításával folyamatosan biztosítható a szükséges erő és eszköz.

Az ellenségre gyakorolt folyamatos ráhatással megakadályozzuk, hogy veszteségeit pótolja, harcképességét helyreállítsa.

Együttműködés

A repülő és légvédelmi csapatok tevékenységét az ország fegyveres védelme érdekében össze kell hangolni a védelemben részt vevő más erőkkel - többek között - abból a célból, hogy kizárják egymás kölcsönös zavarását, és mindig a legfontosabb feladatokat végrehajtó csapatok tevékenysége kapjon prioritást.

A repülő és légvédelmi csapatokon belül fontos a fegyvernemek tevékenységének koordinálása. Az egységes elgondolás alapján közös harcfeladatot végrehajtó csapatok tevékenységének egyeztetése, összehangolása biztosítja azt, hogy: az egyes részfeladatokat az arra legjobb lehetőségekkel, illetve feltételekkel rendelkező erők hajtják végre; a különböző tulajdonságokkal rendelkező erők kiegészítik egymást, kiküszöbölik egymás kedvezőtlen adottságait, kedvező feltételeket teremtenek egymás tevékenységéhez.

A tevékenységek aktivitása és határozottsága

A tevékenységek aktivitása és határozottsága a siker elérésének nélkülözhetetlen feltétele. Az ellenség erőinek és eszközeinek állandó pusztításában, bénításában, folyamatos ráhatásban nyilvánul meg. Szoros kapcsolatban van a kezdeményezéssel. Az elv a repülő és légvédelmi csapatoknál a következőket jelenti:

-     a légi célokra történő folyamatos ráhatás a teljes harctevékenységi körzetben;

-     az ellenség légi támadóeszközeit megelőzzük a pusztításban;

-     a légi fölény kivívása és megtartása a tevékenység sikere szempontjából fontos körzetekben.

Magas fokú harckészültség

Ez az elv azt jelenti, hogy a csapatoknak készenlétük olyan szintjét kell folyamatosan fenntartaniuk, amely lehetővé teszi feladataik időben történő megkezdését és sikeres végrehajtását.

A környezetünkben bekövetkezett kedvező biztonságpolitikai változások, a katonai fenyegetettség szintjének jelentős csökkenése és ezekkel összefüggésben a Magyar Köztársaság honvédelmi alapelveiben megfogalmazottak eredményeképpen át kell értékelni a harckészültségről alkotott eddigi nézeteinket. A régióban kialakult biztonsági környezet nem teszi szükségessé a légierő teljes egészének azonnali készenlétét és rövid időn belüli alkalmazását. Csak olyan erőket kell készenlétben tartani, amelyek képesek:

-     a légtér-szuverenitás biztosítására;

-     váratlan légitámadás elhárítására (illetve annak megkezdésére);

-     részt venni a válságkezelés katonai feladatai végrehajtásában;

-     segítséget nyújtani az ország belső alkotmányos rendjének megőrzéséhez, a katasztrófák következményeinek felszámolásához.

A repülő és légvédelmi csapatok készültségi erőinek, eszközeinek mennyisége, összetétele és készültségi foka a fenyegetettség mértékétől függ és azzal arányban kell lennie. Ugyanakkor folyamatosan meg kell teremteni az erők növelésének, illetve magasabb harckészültségbe helyezésének feltételeit.

Váratlanság

A rejtett légvédelmi csoportosítások létrehozása és aktivizálása; új harceljárások, harcászati fogások alkalmazása; a csapatok tevékenysége az ellenség által nem várt helyen és időben; új fegyverrendszerek alkalmazása; a rejtett vezetés követelményeinek, valamint az álcázás rendszabályainak betartása meglepetést okozhat az ellenségnek és hozzájárulhat a repülő és légvédelmi csapatok harctevékenységének sikeres végrehajtásához.

Személyi-pszichikai tényezők figyelembevétele

A repülő és légvédelmi csapatok harctevékenységének sikere döntő mértékben az emberi tényezőkön múlik. A légvédelmi harctevékenységek rövid ideig tartó, nagy fizikai és pszichikai megterheléssel járó igénybevételt jelentenek a katonák számára. Ezt a megterhelést csak a jól felkészített, feladatát alaposan ismerő, az ország fegyveres védelmének fontosságát megértő ember képes elviselni.

A hadművelet minden oldalú biztosítása

Ez az alapelv azokat a rendszabályokat és tevékenységeket foglalja magába, amelyek biztosítják a csapatok számára a feladat végrehajtásához szükséges feltételeket, harcképességük fenntartásához és gyors helyreállításához elengedhetetlen erőforrásokat.

6.3. Az alapelvek összehasonlítása

Az alapelvek és azok tartalmának bemutatása után végezzük el az összehasonlításukat. Ehhez célszerű egymás mellé helyezni a két alapelv rendszert:


NATO-ELVEK A REPÜLŐ ÉS LÉGVÉDELMI CSAPATOK
ALKALMAZÁSÁNAK ALAPELVEI
A célkitűzések kiválasztása és megtartása Szilárd, folyamatos vezetés
Rugalmasság Manőver
Erőkifejtés összpontosítása Erőkifejtés összpontosítása
Erőfeszítések gazdaságossága Hadműveletek folyamatossága
Erőfeszítések egysége Együttműködés
Támadó tevékenység Tevékenységek aktivitása, határozottsága
Biztonság Magas fokú harckészültség
Váratlanság Váratlanság
Közszellem Személyi-pszichikai tényezők figyelembevétele
Erőforrás gazdálkodás Minden oldalú biztosítás


Az összehasonlítás sokféleképpen elvégezhető, például külön-külön a hasonló tartalmú pontok elemzésével; az elvek együttes célkitűzéseinek, elérendő céljainak vizsgálatával.

Először vizsgáljuk meg, hogy a kétféle alapelv-rendszer között megtalálhatók-e azok a közös elemek, amelyek a légierő tevékenysége

-     előkészítéséhez, feladatainak meghatározásához;

-     a feladatok végrehajtásához, vezetéséhez; és

-     a feladatvégrehajtás biztosításához kapcsolódnak, illetve azokra vonatkoznak. Ez a vizsgálat akkor is elvégezhető, ha nem azonos számú elvet kell csoportosítani e három kategóriába. Itt ugyanis nem az elvek száma, hanem azok tartalma a meghatározó.

Az elvek első csoportja tehát az előkészítéshez, feladatmeghatározáshoz kötődik. Mindkét alapelv-rendszer tartalmaz ilyen elemeket (a célkitűzések kiválasztása és megtartása, illetve a magas fokú harckészültség). Különbségként értékelhető az, hogy a NATO-elvek elsősorban célorientáltak, vagyis az elérendő cél meghatározása (célkitűzés) képezi a tevékenységek alapját. Nálunk inkább a feladatorientált jelleg figyelhető meg, vagyis konkrét feladatokat határoznak meg az egyes alárendeltek számára.

A célkitűzés-orientáltság, illetve a harcfeladat-orientáltság közötti különbség elsősorban formai jellegű, mert egy adott egység (magasabbegység), vagy alegység számára meghatározott harcfeladatot mi is elérendő célnak tekintünk.

Az elvek második csoportjához azokat az elveket soroltuk, amelyek a feladatok végrehajtásához és a vezetéshez kapcsolódnak. Ezek a következők: rugalmasság, az erőkifejtés összpontosítása, az erőfeszítések gazdaságossága, az erőfeszítések egysége, támadó tevékenység, váratlanság; illetve a tevékenységek aktivitása és határozottsága, az erőkifejtés összpontosítása, az erőkkel, eszközökkel történő manőverezés, a hadműveletek folyamatossága, együttműködés, a csapatok szilárd, folyamatos vezetése. Ezek közül néhány szinte teljesen azonos. Az erőkifejtés összpontosítása, a váratlanság, az erőfeszítések egysége (együttműködés), a rugalmasság (manőver) elvek azonos tartalommal bírnak.

A harmadik csoportba a feladatok végrehajtását biztosító, azt elősegítő tevékenységet meghatározó elveket soroltuk be. A közszellem és az erőforrás gazdálkodás, valamint a hadműveletek minden oldalú biztosítása és a személyi-pszichikai tényezők figyelembevétele elvek azt tartalmazzák, hogy a harc sikeres megvívásához biztosítani kell a megfelelően felkészített és motivált katonát, valamint a szükséges mennyiségű és minőségű eszközöket. Az említett elvek szerint nagyon fontos a harc megvívásához rendelkezésre bocsátott erőforrások gazdaságos felhasználása.

Az alkalmazási elvek ilyen módon történő összehasonlításából az a következtetés vonható le, hogy a mi alkalmazási alapelveink - ha nem is pontosan ugyanazzal a tartalommal és kifejezésekkel megjelölve, mint ahogy az a NATO-nál előfordul - tartalmazzák a NATO-nál is megtalálható, a feladatok előkészítésére, célkitűzésére, a végrehajtás módjára és annak vezetésére, valamint a feladatok végrehajtásához szükséges feltételek biztosítására vonatkozó törvényszerűségeket, ajánlásokat. Ezek szerint tehát a légierő alkalmazási alapelvei megfelelnek a NATO-ban elfogadottaknak, ezeket a továbbiakban is alkalmazni lehet (és kell) a haderőnem tevékenységének előkészítése, végrehajtása, vezetése és biztosítása területén.

A következőkben vizsgáljuk meg azokat az alapelveket, amelyek tartalmának összehasonlítása során kisebb-nagyobb eltérés mutatható ki:

-     Együttműködés:

Ez mindkét esetben a közös feladat végrehajtásában részt vevő erők és eszközök erőkifejtésének összehangolását, együttes tevékenységük koordinálását jelenti.

Az együttműködés területei információs, tűz- és anyagi-technikai együttműködés lehetnek. A leglényegesebb eltérés a tűzegyüttműködés területén tapasztalható. A repülő, valamint a légvédelmi rakéta- és tüzércsapatok tűzegyüttműködése a légvédelmi rakéta- és tüzércsapatok tűzzónájában valósul meg. Ennek módjai és módszerei a következők: erőkifejtés összpontosítása egyidejű vagy egymást követő tevékenységgel; erőkifejtés elosztása célok, idő, magasság, terepszakaszok, szektorok, sávok szerint. Az együttműködésnek ez a módja feltételezi, hogy a repülők, valamint a légvédelmi rakéta- és tüzércsapatok harctevékenységi körzeteinek van közös része, azok fedik egymást.

A NATO-elvek szerint - elsősorban a vadászrepülők biztonságának szavatolása érdekében - a két fegyvernemnek önálló, egymástól elkülönített felelősségi körzeteket, harctevékenységi körzeteket jelölnek ki. A vadászrepülők csak abban az esetben repülnek be a légvédelmi rakéta- és tüzércsapatok harctevékenységi körzetébe, ha a kialakult helyzet ezt elkerülhetetlenné teszi. Ekkor maximális mértékben be kell tartani a vadászrepülők biztonságát garantáló rendszabályokat. Tehát amíg nálunk a két fegyvernem közötti tűzegyüttműködés alapfeltétele a harctevékenységi körzetek (vagy azok egy részének) átfedettsége, addig a NATO-elvek szerint a harctevékenységi körzeteket szétválasztják, és azokban a fegyvernemek korlátozás nélkül tevékenykedhetnek.

Ez a különbség nem jelenti azt, hogy a tűzegyüttműködés nálunk alkalmazandó valamennyi módszere hibás vagy helytelen. A tűzegyüttműködésnek az erőkifejtés idő, magasság, terepszakaszok, szektorok és sávok szerinti elosztásának módszerei azt jelentik, hogy a vadászrepülők, valamint a légvédelmi rakéta- és tüzércsapatok tevékenységét időben és térben (de továbbra is a két fegyvernem közös harctevékenységi körzetében, a tűzzónában) korlátozzuk.

Szükséges megjegyezni, hogy a vadászrepülők által alkalmazott levegő-levegő osztályú rakétafegyverzetek hatótávolsága lehetővé teszi, hogy a repülők a légvédelmi rakéta- és tüzércsapatok tűzzónájába való berepülés nélkül megsemmisítsék a légi célt. Vagyis a tűzegyüttműködés nem azt jelenti, hogy a repülőknek mindig be kell repülniük a földi telepítésű eszközök tűzzónájába, hanem azt, hogy a harctevékenységi körzetek kölcsönösen átfedett részében mindkét fegyvernem képes hatást gyakorolni a légi célra. Ezt úgy is megfogalmazhatjuk, hogy a tűzegyüttműködés lehetőségét, annak módját a légi cél „tartózkodási helye” dönti el, nem pedig a vadászrepülőé.

Kétségtelen tény, hogy a tűzegyüttműködés magas szintű követelményeket támaszt a légihelyzet-információ időbeniségével és minőségével szemben. Amennyiben ezeket a követelményeket nem tudjuk teljesíteni, úgy a tűzegyüttműködés még ideális körülményeket feltételezve is nagy veszélyeket jelent a saját vadászrepülők biztonságára. Ezért az ilyen esetekben a tűzegyüttműködést nem célszerű alkalmazni.

-     Támadó tevékenység

Ilyen alkalmazási alapelv nálunk nincs. Azonban ha megvizsgáljuk a „Tevékenységek aktivitása, határozottsága” alapelvet és annak tartalmát, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a két alapelv között csupán a megnevezésben van különbség. A kezdeményezés megragadása és megtartása, a támadó tevékenység megkezdése a lehetséges legkorábbi időpontban, az ellenség megelőzése a pusztításban - ezek az alapelv legfontosabb tartalmi elemei. Ezek a tartalmi elemek mindkét helyen megjelennek.

-     Rugalmasság

Az alapelv az ellenség tevékenységére való gyors reagálást jelenti. Ezt olyan eszközök alkalmazásával lehet elérni, illetve fokozni, amelyek többfeladatúak. A rugalmasság ugyanakkor megköveteli a helyzet folyamatos értékelését, ennek alapján a tevékenység a változó körülményekhez való gyors igazítását; jó szervezést, rugalmas gondolkodást és gyors elhatározást. A rugalmasság megköveteli a mobilitás magas fokát, ami a csapatok gyors átcsoportosítását teszi lehetővé.

Az „erőkkel és eszközökkel történő manőver” alapelv csak részben egyezik meg az előbbi alapelvvel. A mobilitás, az erőkkel és eszközökkel történő manőver, amelyet a csapatok átcsoportosítása, a légvédelmi rendszer helyreállítása, a csapás alóli kivonás, a váratlanul jelentkező feladatok megoldása érdekében hajtunk végre, az ellenség tevékenységére való reagálásnak tekinthető. A rugalmasságnak azonban, amint azt az előbb ismertettük, vannak más követelményei is. Ezek a követelmények nálunk egy másik, a „csapatok szilárd, folyamatos vezetése” alapelvben jelennek meg. Ez az alapelv a parancsnokok folyamatos helyzetelemzését, az egyértelmű feladatszabást, a csapatok tevékenységének a helyes irányba történő befolyásolását tartalmazza.

Tehát a „Rugalmasság” alapelv tartalma nálunk két alapelvben található meg.

-     Erőfeszítések gazdaságossága

Ennek az alapelvnek az a lényege, hogy a hadművelet sikerét döntő módon befolyásoló feladatok végrehajtására annyi és olyan erőt, eszközt kell alkalmaznunk, amennyi és amilyen szükséges. A kisebb jelentőségű, a cél elérését kevésbé befolyásoló feladatokra pedig nem szabad erőforrást pazarolni.

Ez az alapelv kifejezésre jut a „hadműveletek folyamatossága” és az „erőkifejtés összpontosítása” alapelvekben. E két alapelv elemei egyrészt azt tartalmazzák, hogy a hadműveletek teljes időszakában rendelkezésre álljanak a feladatok végrehajtásához szükséges erőforrások, másrészt pedig azt, hogy ezeket az erőforrásokat a legfontosabb feladatok végrehajtására kell koncentrálni. Az erőforrások szétforgácsolása (különösen akkor, amikor kevés az erőforrás) súlyos következményekkel járhat, ezért ezt a körülményt is rögzíteni kell az alapelvben.

Más oldalról megközelítve ezt a problémát, az erőfeszítések gazdaságossága azt is jelenti, hogy csak annyi (nem több és nem kevesebb) erőt alkalmazunk a cél eléréséhez, amennyi szükséges. Ez megköveteli a kitűzött cél alapos elemzését, a rendelkezésre álló erők elosztását.

Annak ellenére, hogy az alapelv néhány megállapítása a mi alapelveinkben is megjelenik, célszerű ezt az alapelvet hasonló tartalommal átvenni.

-     Biztonság

Ez az alapelv nem található meg nálunk. Ugyanakkor a mi alapelveink közül a „minden oldalú biztosítás” tartalmaz olyan elemeket (pl. álcázás, tömegpusztító fegyverek elleni védelem, őrzés-védelem, stb.), amelyek biztosítják a csapatok megóvását a különböző hatásoktól, és ezzel megőrizhetik harcképességüket.

-     Magas fokú harckészültség

A repülő és légvédelmi csapatok alkalmazásának ez az alapelve nem tekinthető alapelvnek. Nemcsak azért, mert hasonló tartalmú elv nem található a NATO-elvek között, hanem mert ez nem a csapatok alkalmazására utal, nem annak módját fogalmazza meg. Ez az „alapelv” sokkal inkább követelmény a haderőnem csapataival szemben. Olyan állapot megteremtését és fenntartását jelenti, amely lehetővé teszi, hogy a haderőnem csapatai rövid időn belül elérjék az előírt harckészségüket.

Ez az „alapelv” időközben megváltozott (jóllehet az Ideiglenes Hadműveleti Utasítás még ezt tartalmazza), és új elemekkel bővült. E módosulás némiképp összefüggésben van a térségünkben bekövetkezett változásokkal és az ennek nyomán megváltozott biztonságpolitikai és honvédelmi nézeteinkkel. Ugyanakkor az is megfigyelhető, hogy a repülő és légvédelmi csapatok, amelyek korábban ún. állandó készenlétű csapatok voltak, a Magyar Honvédség reagáló erői részeként alapvetően megtartották ezt a funkciót. Az azonnali készenlétű erőket a haderőnem készültségi erői és eszközei, a gyors reagálású erőket pedig a készültség megerősítésére kijelölt erők és eszközök képezik.

A korábban említett és megváltozott „alapelv” a haderőnem csapatainak a katonapolitikai helyzettel és fenyegetettséggel arányos harckészültség fenntartását írja elő, egyben rögzíti, hogy a haderőnem csapatai tevékenységét már békeidőben elő kell készíteni. Ez a megfogalmazás ugyan némi elmozdulást jelent a korábbi „alapelvtől”, de még mindig nem tekinthető alkalmazási alapelvnek. Ugyanakkor ezek az elemek kisebb-nagyobb mértékben beépíthetők a NATO-elvekkel azonos tartalmú alkalmazási alapelvekbe.

Például a „célkitűzések kiválasztása és megtartása”, valamint a „rugalmasság” elvek kiegészíthetők az előbb felsorolt elemekkel. Vagyis a „magas fokú harckészültség” alapelv helyett célszerű átvenni a „célkitűzések kiválasztása és megtartása”, valamint a „rugalmasság” elveket, és ezeket kibővíteni a fenti elemekkel.

Alapelveink - a meglévő értelmezési eltérések ellenére - alkalmasak a NATO-elveknek megfelelő követelmények kielégítésére. A szükséges pontosítások után pedig a légierő alkalmazási alapelveiként beépíthetők a NATO légierő doktrínával összhangban lévő légierő doktrínába.

Összegezve megállapítható, hogy a magyar légierő alkalmazási alapelvei nem mondanak ellent a NATO-elveknek. Azok alkalmazása során azonban érvényesülnie kell annak a szemléletmódnak, amely a háború (fegyveres küzdelem) alapelveiből indul ki. A légierő vonatkozásában pedig azt kell vizsgálni, hogy ezek az alapelvek hogyan érvényesülnek a haderőnem sajátosságait figyelembe véve. Ugyancsak lényeges annak elemzése, hogy az alapelvek figyelembevétele, az azoktól való eltérés vagy az azokhoz történő merev ragaszkodás milyen mértékben befolyásolja a haderőnem tevékenységének eredményességét. Ezek megválaszolása további kutató munkát igényel.

Lényeges továbbá annak felismerése és igazolása, hogy a repülő és légvédelmi csapatok alkalmazási alapelvei a fegyveres küzdelem általános törvényszerűségeire, alapelveire vezethetők vissza, azt tükrözik. Ennek alapján összehasonlíthatók a NATO-elvekkel. Az összehasonlítást elvégezve megállapítható, hogy a repülő és légvédelmi csapatok alkalmazásának alapelvei megfelelnek a NATO-elveknek. Ezek az alapelvek alkalmazhatók a légierőre is.


Apache harci helikopter




FELHASZNÁLT IRODALOM


1. NATO Egyesített légi és űr műveletek doktrinája (ATP-33C; AJP-3. 3)

2. Air Force Basic Doctrine (USAF Air Force Doctrine Document 1, 1997)

3. Szövetséges Közös Hadműveletek Doktrinája (AJP-1)

4. Military Operations Other Than War (USAF Air Force Doctrine Document 2-3, 1996)

5. Peace Support Operations (Joint Military Doctrine, 1997)

6. A NATO Szövetséges Európai Főparancsnokság doktrinája a béketámogató hadműveletekről. Bp.: HVK Euro-atlanti Integrációs Munkacsoport, 1996. - Nyt.szám: 21/6.

7. Counterair Operations (USAF Air Force Doctrine Document 2-1.1, 1998)

8. Támadó légi támogató hadműveletek (ATP-27C)

9. A válságkezelés. Az Észak-atlanti Szövetségben alkalmazott elmélet és gyakorlat ZMNE tansegédlet, Budapest, 1998. Nyt.sz.: J-1242

10. Siposné KECSKEMÉTHY Klára - SZTERNÁK György - ZIMÁN Ferenc A válságok kialakulása, lehetséges formái és a válságkezelés alapjai, valamint a fegyveres erők és a rendvédelmi szervezetek feladatai a válságkezelés során ZMNEjegyzet, Budapest, 1996. Nyt.sz.: J-1215

11. VASVÁRI Vilmos A fegyveres küzdelem és a békeműveletek támogatása ZMNE jegyzet, Budapest, 1998.

12. Horst, MALAT Béketámogató műveletek Új Honvédségi Szemle, 1998/10.

13. KURTA Gábor Hazánk biztonságát érintő potenciális veszélyhelyzetek és veszélyforrások. In. Akadémiai Közlemények. - Bp.: Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, 1995/207. szám.

14. LÜKÖ Dénes A repülő és légvédelmi csapatok alkalmazása a válságkezelésben. In. Tanulmánykötet a válságkezelés katonai rendszabályairól. Bp.: Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, 1995. - Nyt.szám: 841/0107/Ea.

15. SZTERNÁK György A vá]ságkezelés. Bp.: Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, 1994. - Nyt.szám: J-1186.

16. SZILÁGYI Tivadar (szerk.) A légvédelem elméletének és a légvédelmi csapatok alkalmazásának időszerű kérdései. Bp.: Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, 1995. - Nyt.szám: 25/0237.

17. TÓTH Sándor A Magyar Köztársaság légvédelme és a vele szemben támasztott követelmények. A légvédelmi rendszer és alrendszerei. Bp.: MH RELÉ FCSF-ség, 1996. - Nyt.szám: 0126/1996.




A_LÉGIERŐ_MEGHATÁROZÁSA,_JELLEMZŐI,_HELYE,_SZEREPE_A_VÉDELMI_RENDSZERBEN CÍMLAP A_TÁMADÓ_LÉGI_SZEMBENÁLLÁSI_HADMŰVELETEK